:-)

Kellemes karácsony ünnepeket kívánok mindenkinek, aki ezt elolvassa!

Kitty Charmmy

16., rész

Hali! Itt az új rész! Mielőtt belekezdenétek szeretnélek megkérni titeket arra, hogy pipáljatok és írjatok véleményt kommentbe valamint chat-be, mert ez visszajelzés nekem, hogy tényleg van értelme annak, amit csinálok.

Folytatás

Ijedten kezdtem kutatni családtagjaimat, mire azok egyszerre előjöttek, mert mint kiderült, csak elbújtak előlem.

- Ilyet még egyszer ne csináljatok! Tudjátok, hogy megijedtem?

- Hát, az arcot olyan volt, mintha kísértetet láttál volna-nevetett fel a húgom.

-Ha, ha ha... nagyon vicces! Levi?
- Ő elment valahová, de azt mondta mindjárt jön.
- Nem veszélyes ez?- kérdeztem a szemöldökömet felvonva.
- Nem tudom.-húzta el a száját Liz.
- Hova ment?- kérdeztem. Amint megkaptam az infót elindultam arrafelé.

Lehet, hogy velem van a baj, de én nem gondolom normálisnak, hogy valaki, aki nem rég szökött meg a kórházból, maradandó sebekkel, egyedül sétáljon az utcán.
Ez a gondolatom be is igazolódott, ugyanis Levi éppen Attilával bunyózott egy kihalt utcasarkon.
Barátom ziláltan, szakadt pólóban feküdt a földön és Ati sem nézett i jobban.
- Úristen! Ezt most azonnal fejezzétek be!- ekkor mindketten rám néztek.
- Fanni hidd el, hogy nem én kezdtem!
-  Teljesen mindegy, hogy ki kezdte. Levi, menj haza, mert nem szabad még kimenned a házból! Ati, te pedig nem vagy normális. Eltört a kulcscsontja. Te teljesen hülye vagy?
-Nem hagylak itt vele!- ellenkezett a barátom.
- Én pedig nem vagyok hülye!- kontrázott Attila.
- Én is megyek veled.- mondtam az előbbinek.- Neked pedig inkább nem mondok semmit.- címezte, a mondatot az utóbbinak.
Elindultunk Levivel a ház felé.
- De mégis hova akartál menni?
- Nem tudom, Csak szerettem volna egy kicsit sétálni.
- Könyörgöm. Az előbb szöktünk meg a kórházból.
- Igazad van, bocsi! Ne haragudj!- olyan aranyosan nézett rám, hogy simán megbocsátottam neki és elmosolyodtam.
Közben haza is értünk. Alíz nyitott nekünk ajtót, Hozzá kell tenni, hogy közte és a kilincs között volt vagy 10 méter.
- Na végre, hogy itt vagytok. Azt hittem megörülök. Nem igaz, hogy nem bírod megjegyezni, hogy kell tartanod a kezed.- az utolsó mondatot már Tibinek mondta.
- Óóó bocsánat Ms. Tökéletes!- röhögött a fiú.
- Mit mondtál?- kapta fel a fejét a húgom
- Tibi!- dorgáltam meg a testvérét Levi.
- Csak vicceltem.- pacsizott össze velem, aki természetesen jót röhögött a viccen.
- Fanni! Te áruló!
- Azt hiszem jobb, ha megyek.
- Én is!
- Persze! Enyelegjetek csak és hagyjatok itt Vele!
- Hogy mit mondtál?
- Azt, hogy hagyjatok itt Vele!- mutatott az ártatlanul ácsorgó fiúra.
- Nem, nem  az előtt.
- Ja, azt, hogy enyelegjetek csak nyugodtan!
- És ez, hogy jutott az eszedbe?
- Nem jártok?
- Ezt honnan tudod?
- Egyértelmű.
- Na persze!
- Jó igazából kiszedtem Leviből.
- Szégyelld magad!
- Ez van.- mondta az én imádott húgom.
Én meg otthagytam és felhívtam Lucát.
- Hali!
- Szióka! Van kedved velem eljönni vásárolni?
- Persze!- Oké. Akkor 6 perc múlva ott vagyok nálad és indulhatunk. Addig kapd össze magad!
-Jó. Szia!
- Szia!

Villámgyorsan átöltöztem és magamhoz vettem egy kis táskát, hátha nekem is megtetszik valami. Luca ígéretéhez híven kevesebb, mint 5 perc elteltével odaért a házunkhoz és ráfeküdt a csengőre.
- Jól van, megyek már!- kiáltottam és lerohantam a lépcsőn. Még elköszöntem anyától, majd el is indultunk Lucával.
A barátnőm 3 boltba rángatott be. Végül jól tettem, hogy vittem magammal táskát, mert én is vettem egy labellót, egy telefontokot és egy jegyzetfüzetet.
Akár különleges vagyok, akár nem, ezekre nekem is szükségem van.
Éppen Lucával beszélgettem, amikor egy ismerős hangot hallottam:
- Hogyhogy nem láthatatlanul vásárolgatsz?- odafordultam a hang irányába és döbbenten néztem Szilviára.

15.rész

Hali! Bocsi, hogy rég hoztam új részt, igyekszem sietni, de annyi tanulnivalóm van, hogy nincs időm.

Tudom, hogy nem ide tartozik, de nyitottam egy új blogot, ami nem egy kitalált történetről, hanem rólam szól. Ha érdekel, kattints ide.Na de most már jöjjön az új rész:

Szeptember 30., kedd

Folytatás

-Mi van?- kérdezte Levi.

- Jól hallottad.

- Na jó! Most azonnal hívjuk anyáékat.- már tárcsázta is a számot.

- Anya, kérlek gyertek ide!- parancsolta nekik a telefonon keresztül, majd válasz nélkül kinyomta a hívást.

5 perc múlva szüleink ziláltan léptek be a kórterembe.

- Mi az amiért ide kellett jönnünk?- kérdezték és arcukon egyértelműen látszott, mit gondolnak.

- Van egy kis probléma-kezdtem.

- Vagyis?

- Na jó Leviben találtak valamit, ami összefügghet a képességekkel.

- Mivel van a probléma?

- A DNS-ével van valami.

Társalgásunkat egy orrvos szakította félbe, aki szintél belépett a helyiségbe. Valamiért nagyon hasonlított valakire, de nem jöttem rögtön rá, hogy kire.

- Jó napot! Hazamehet a beteg?- érdeklődött anyu.

- Ha minden jól megy, akkor soha.-felelte az orvos, nekem meg a plafonig emelkedett a szemöldökön.

- Tessék?- kérdezte anya is, aki félrenyelt, úgyhogy megveregettem a hátát.

- Legyen elég annyi, hogy a kórházból kikerül.-emelte föl az eddig lehajtott fejét, mire szembetaláltam magam Felicia eszelős zöld tekintetével és ijesztő mosolyával.

- Ez nem lehet igaz- hallottam anyu hangját.

- Mit akarsz tenni?- kérdeztem dühösen fürkészve ellenségünket.

- Hát én csak gondoltam neked szükséged van egy hugicára,  nekem meg szüségem van a képességetekre és esetleg cserélhetnénk.- Ekkor ő odavarázsolta kishúgomat, engem meg a sírás kerülgetett.

- Alíz!

- Nyugi!- kacsintott rám, mire némiképp megnyugodtam. Hihetetlen, hogy  az a képző izé, ahova Tibibel jár, milyen gyorsan tanít, mert Liz még csak pár napja jár oda, de már szinte mindent elsajátított. Így nem aggódtam, amikor meg láttam, hogy észrevétlenül kinyitja  az ablakot, hogy segítsen apának, aki összegyűjti az esővizet. miután az utóbbi felemelte, szépen leöntötte vele Feliciát. 

Kuncogni nem volt időnk, mert nagyon gyors tempóval futottunk kifelé, Levi és én még átváltozni is alig tudtunk. Miután azonban ez megtörtén, egész ráérősen sétáltunk haza, anyáékkal ellentétben, akik végigfutották az egész utat.

Mikor megérkeztünk, a szülőkkel közösen megállapítottuk, hogy nem fontos járni abba a védőmicsodába, mert úgysem ér semmit

- Mindenki megvan?- kérdeztem, választ azonban nem kaptam.

14.rész

Hali! Hoztam az új részt gőzerővel, de tényleg nem tudok ígérni semmi olyat, hogy jövő vasárnap új rész, mert mostanában rengeteg dolgom van. Tényleg sajnálom. Egyébként új feliratkozóval bővültünk, aminek nagyon örülök. Köszönöm nektek a MOST 1188+ oldal

megjelenítést!















Na de most már kezdődjön az új rész:

Szeptember 30., kedd

Itt ülök a kórházban már egy napja. Nem aludtam, semmi étvágyam és fel se szállok erről a nyamvadt székről. Mellettem  Levin lélegeztetőn van, mióta idehozták azóta fel sem kelt, lehet, hogy soha többé nem is fog. Az orvosoknak azt  hazudtuk, hogy kidőlt a tábla és pont Leventére esett. Annyira borzalmas így látni. A legnagyobb ellenségemnek sem kívánom azt az érzést.

Mikor már kezdtem megbolondulni attól, hogy nem  történik semmi, egy orvos lépett be a kórterem ajtaján, papírokkal.

- Jó napot? Ön Gaál Levente hozzátartozója? Az eredményeket hozam.

- A barátnője vagyok- szólaltam meg rekedtes hangon. Tegnap óta ugyanis egy szót se szóltam.

- Rendben.A fiú valószínűleg hamarosan felépül. Azonban maradandó sérülése van a bal oldali tüdejében és a kulcscsontja is eltört. A testnevelés órákon csak felmentettként vehet részt.

- Mármint mindig, vagy csak egy ideig?

- Soha többé nem tornázhat.

- Úristen!- fogtam a fejem. Ez nagyon nem jó hír, mert Levi valamilyen megmagyarázhatatlan okból kifolyólag szerette ezt a tantárgyat. Ja, mégis van erre indok: mert fiú.

- A fiú felsőtestén három heg is van, ami ugyan idővel beforr, a nyoma örökké ott marad. 

- Akkor mehetünk is haza?

- kérdeztem, amikor a férfi befejezte monológját.

- Sajnos még nem távozhatnak, mert a fiúnak megvizsgálták a DNS-ét is, amiben találtak valami furcsát.

- Elnézést uram a kérdésért, tudom hogy nem vagyok szakértő. DE mégis elárulná, hogy miért kellett megvizsgálni?

- Ezt az információt nem közölhetem.Egyébként se tudom. A főnökünk adta ezt a parancsot és nekünk kutya kötelességünk engedelmeskednünk neki.

- Akkor még egy ideig bent kell maradni a fiúnak?- kérdeztem félve.

- Igen. Pár napig egész biztosan itt bent fekszik a fiatalember. Ha nem baj én mennék is.- köszönt el türelmetlenül, de én gyorsabb voltam és még sikerült elmondanom az utolsó kérdésem.

- Ha megengedi, megnézhetem a lapokat?

- Persze! Önnél is maradhatnak. Viszlát!- sietett el.

Átnéztem a lapokat és tényleg azok voltak bennük, amiket az orvos mondott,. A leírásban ez volt az utolsó mondat: A vizsgálatkor DNS-i  rendellenességet tapasztaltunk. Amikor azt olvastam, beharaptam a számat és nem tudtam másra gondolni, minthogy azonnal fel kell hívnom anyát.
Már pötyögtem be a számot, amikor mellőlem jövő hangokra lettem figyelmes. Levi ébredezett. Mikor felkelt rám nézett és végre, végre újra halhattam a hangját és láthattam a szemeit és a mosolyát.
- Szia Fanni!- az arcán egy akkora vigyor terült szét, mint a Gangesz keleti deltája.(legalább☺)
- Szia! Végre, hogy felkeltél- hirtelen sokkal életvidámabb lettem és el is felejtettem voltaképp milyen nagy bajban vagyunk.
- Régóta aludtam?
- Már egy napja -vizslattam arcát.
- Mi történt?- próbált meg felülni, ami egy másodpercre sikerült is neki, de abban a pillanatban visszazuhant az ágyra.- Áúú!-jajdult fel annyira, hogy még én-akinek semmi baja nem volt- is felszisszentem.
- Nem emlékszel? Jaj ne! Ugye nem lettél amnéziás.
- Nyugi, csak ez maradt ki.
-Jaj, oké-fújtam ki magam- Tudod, volt egy kis konfliktusunk Feliciával és a húgom meg akarta őt dobni egy hirdetőtáblával, de ő elhajolt és téged talált el.
- Milyen Felícia?- kérdezte Levi.
- Ne! Úristen! ez nem lehet igaz! Te tényleg amnéziás vagy!
- Aha. Felícia a mi gonosz ellenségünk. Jó színész lennék!- röhögött Levi
- Hülye!- esett le, hogy becsapott.
-Amúgy mikor mehetek haza?- amint azt kimondta, rögtön beugrott, hogy mi volt az előtt, hogy felkelt és újra szomorú lettem.
- Mi a baj?- kérdezte az arcomat fürkészve.
- a DNS-edben találtak valamit.

Sajnálom :-(

Hali! Sajnálom, de nem ígérem, hogy ezen a hétvégén lesz új rész, ugyanis eléggé fel vagyok halmozva és nem nagyon lesz időm. Addig ha van kedvetek nézzetek be a másik blogomba, amire viszont ki fog kerülni az új rész.

Ölel titeket: Charmmy Kitty

Megtekintések

Úristeen! Kishíján felsikoltottam, amikor megláttam az 1000+ megtekintést. Még most se fogtam fel igazán. Köszönöm, köszönöm, köszönöm!

Kitty Charmmy( aki örömtáncot lejt)

13. rész

Sziasztok! Bocsi, hogy ilyen késő jöttem az új résszel, de sajnos nagy ihlethiányban szenvedek és nem volt semmi ötletem. Rettenetesen köszönöm a most 985+ oldalmegjelenítést és a plusz egy feliratkozót

Na, de kezdődjön az új rész.

Szeptember 29., hétfő

Ahogy Levivel megbeszéltük, másnap megpróbáltunk megszökni,ami  nem egészen úgy sikerült, ahogy szerettük volna.

De kezdjük az elején. Éppen unalmas perceinket töltöttük a kisgyerekek közt, amikor már nem bírtam tovább és jeleztem neki, hogy kezdődhet a műsor. A szökés tervét teljesen rábíztam, mert ő rengeteg ilyen filmet néz és hát van egy kis tudása. Sajnos a legegyszerűbb módszert a láthatatlanná válást nem vethettük be, mert abban a szobában a képességeinket nem tudjuk használni.

- Na, hadd lássam azt az ördögi tervet- nyúltam Levi papírfecniéhez, amire össze-vissza firkálva  és tele lehúzogatással volt ábrázolva a remek ötlet. Már el is kezdtük volna bevetni, amikor odajött hozzánk az egyik felügyelő és, mintha csak ovisok lennénk megkérdezte:

- Mit rajzoltok?

- Háát...ööö. alagutat.- improvizáltam büszkén és részemről már le is zártam volna a témát, de ő nem hagyta annyiban. Eközben Levi nagyban satírozta a papírt, aminek a közepén ott díszelgett óriás betűkkel az Akció.  Szerencsére az a vaksi nem vette észre.

- Milyen alagutat?

- Hát a póniknak?

- Minek nekik az alagút?

- Nem mindegy az magának?- szóltam vissza, kissé talán durván, de jogosan.

- Na jó!- háborodott fel teljesen indokolatlanul.- Ti ketten a sarokba!- mutatott ránk.

- Ez most komoly?

- Úgy nézek ki, mint aki viccel? Indítsatok!

Levivel egymásra néztünk, majd egész egyszerűen kirohantunk az épületből. Éreztünk, hogy követnek, ezért láthatatlanná változtunk. Nem is nagyon figyeltük az utat, inkább hátra-hátra pillantgattunk és örömmel konstantáltuk. hogy a vének visszamentek az ovisaikhoz. Hirtelen valaminek, vagy inkább valakinek nekiütköztem, ezért előre, néztem és akkor megláttam... Feliciát.

- Lám-lám- kezdte gúnyosan.- Csak nem megszöktetek? Pedig az olyan csúnya dolog.- éreztem, ahogy hideg kezével megmarkolja a vállam és felemel.

- Eresz el! Levi fuss!- kiáltottam hiába barátomnak, akinek azonban esze ágában sem volt ott hagyni.

- Miért eresztenélek el, csak mert megkérsz?- folytatta a gonosz.

- Talán ezért?- kérdezte a húgom, aki fogalmam sincs, idő közben, hogy került oda, de az akkor nem is olt lényeges, az már inkább amit tett. Felemelte a villanyoszlopot és megdobta vele Feliciát, aki emiatt elengedett.

- A két testvér összefog? Hogy ez milyen édes.- mondta, miután leemelte magáról a nehéz tárgyat.

- mondhatni igen.- pacsiztam le a hugicámmal, aki azt követően már dobta is a következő tágyat, egy hirdetőtáblát. sajnos a kőszívű elhajolt, így a hirdetőtábla másra esett.. Levire.
-Úristen! Nee!- kiáltotta fel.
odarohantam Levihez és Liz segítségével leemeltem róla a táblát, majd amilyen gyorsan csak tudtam, hívtam a mentőket.
Most itt fekszik mellettem a barátom, aki egy lélegeztetőgéppel gyarapodott és az élete forog kockán.

12.rész

                                      Sziasztok! Most viszonylag hamar jöttem az új résszel, de ne szokjátok meg tőlem ezt az időt. Az 588 oldalmegjelenítést, de most már jöjjön az új rész:       

  Szeptember 27., szombat

Közel két hete haragudtam anyára. Miden reggel egy " sziával" mentem el és egy "sziával" is jöttem vissza. Ennyi volt az össz  párbeszédem vele. Vacsorákon csak a többiekkel beszéltem, vagy szótlanul ültem az asztalnál. Anya rengetegszer kért elnézést, de én még nem tudtam megbocsájtani. 

Ma viszont már nem bírtam tovább, így amikor iskola készen mentem le a földszintre, megöleltem.

- Annyira sajnálom!

- Ígérd meg, hogy most már mindent elmondasz. Van még testvéred?

- Nem, nincs több. Viszont valamit tudnod kell. Nem ezzel kapcsolatos, hanem a képességgel. Szóval, van egy gonosz nő, Felicia, aki, mint ahogy a nevéből is látszik, nem magyar. Mindenkitől, akinek képessége van, el akarja venni az erejét. Ezért is kell ennyire vigyáznunk, főleg most, mert Magyarországon van. Remélem még Levi sem ment el az iskolába, mert mondani akarok min a négyőtöknek valamit.

-Nem, még nem ment el. együtt indultunk volna.

- Rendben! Akkor szólj a többieknek, hogy jöjjenek le! Líznek  is.

Hamar sikerült mindenkinek szólnom és percek alatt már lent is sorakoztunk anyánál. Miután elmondta nekik is azt, amit az előtt nekem, közölte, hogy elvisz minket a Védőkhöz, akinél bejelentenek. Telón jeleztem Lucának, hogy ma én és Levi nem megyünk suliba és már indultunk is.

A Védők épülete egy látszólag kis ház. Mivel, ha az ember kívülről szemléli, nem látja azt a nagy területet ami a föld alatt helyezkedik el. Amikor beléptünk az épületbe egy kedves, gömbölyded asszony sietett felénk.
-Jó napot! Beiratkozni jöttek?
- Bizony. Itt kell bejelentkezni?
- Igen

 Anya elsorolta a nevünket és a képességeinket is. A néni pedig elmondta, hogy amint vége van az óráknak ide kell jönnünk és 18 óráig itt is kell maradnunk, ugyanis Felicia akkor támad.
- Itt mitől vagyunk biztonságban- kérdeztem, mert nem értettem egy nagy ház, sok olyan gyerekkel, mint mi, miért ad biztonságot.
- A tudósok, akik itt vannak kifejlesztettek egy ellenszert
- De akkor miért nem viszünk magunkkal haza?
- Mert nincs annyi, hogy mindegyik család haza tudjon vinni belőle.
- Akkor itt fogjuk tengetni a mindennapjainkat? Hát, ez remek!
- Hé kicsim! Jó móka lesz!- mondta anya.
- Aha! Persze!-szóltam, majd odasúgtam Levinek, hogy: az első dolgunk lesz, hogy megszökünk.
A barátom szórakozottan bólintott, vagyis benne volt. Szerencsére ma még nem kellett ott maradnunk és hazamehettünk. Otthon apa éppen az erejével öntött ki magának a vizet. Megzavarhattuk, mert mikor beléptünk véletlen kiborította az egészet.
- A te dolgod lesz, hogy feltakarítsd!
- Apa könnyen felemelte a vizet és a lefolyó felett engedte el.
A mai napon több érdekes nem történt, csak annyi, hogy vége lett.

11. rész

Szeptember 15., hétfő

Ma már mentem is suliba. Amikor beértem  Levi és Luca már ott volt. 

- Gyertek!- mondtam.

- Hát te még élsz?- kérdezte a mögöttem bejövő Ati.

- Igen. Úgy néz ki nem sikerült megölnöd. Nagyon sajnálom!- mondta Levi gúnyosan.

- Majd legközelebb! Na hagylak titeket. Menjetek csak a titkos helyetekre átváltozni!- válaszolt a szemét.

Azonban mi már nem mondtunk semmit, mert láttuk, hogy Szilvia fut felénk.

- Mindjárt jövök.- súgtam Levinek.

- Mit csinálsz?

- Legyen elég annyi, hogy Szilvi el fog menni.

. Oké.

A titkos helyen láthatatlanná változtam, majd visszamentem. Amikor Levi észrevett kissé meglepődött.

- Valami baj van?- kérdezte Szilvia.

- Nem nincs.

Ekkor kezemmel összekócoltam a haját, amiből nem érzett semmit. Levi el kezdett röhögni, a beszélgetőtársa meg zavartan a hajához nyúlt és az ujjával kifésülte. "Fogalmam sincs" mitől elkenődött a meseszép sminke, úgyhogy ő elrohant a mosdóba. Visszamentem a titkos helyre és átváltoztam, majd odasétáltam a barátomhoz. A barátomhoz. Olyan jó érzés. 

- Köszi!- hálálkodott Levi.

- Nincs mit! Jössz?

 - Persze!

Von és Tony is jöttek velünk, akik szintén "járnak".

- Bocsi Luca, de...

- Nyugodtan

- Köszi

 Mikor végre csak ketten voltunk Levi megcsókolt.

- Luca már tudja?

- Igen.- nem mondtam el neki, hogy miután ő kiment, én még fél órát csevegtem Lucával telefonon.

- Van egy rossz hírem: Szilvi és Ati összefogtak ellenünk.

- Jaj ne! Nekem is van egy rossz hírem: Unokatestvérek.

- Mi van? Ez komoly?

- Teljesen

Csengettek úgyhogy elindultunk ( volna) az órára. Egyszer csak mindenki megfagyott, csak Levi és én meg Tony-ék nem.
- Mi történt?- kérdeztem rémülten.
- Nem tudom. Én csak megfogtam a kezed
- És ettől megállt az idő?
- Nem tudom. Nézzük meg, mi lesz, ha újra megfogjuk egymás kezét.
Alighogy megtettettük újra mindenki mozogni kezdett, mintha mi sem történt volna. Nekünk eszünkbe sem jutott bemenni órára. Inkább Levi vállalta, hogy (láthatatlanul) bejön velem a lánymosdóba(!), Ugyanis ezt muszáj volt megbeszélnünk.
- Oké. Tehát, ha megfogjuk egymás kezét az idő egyszerűen megáll. Hihetetlen- foglalta össze Levi.
-Az. De hogy van ez Vonniek-nál ?
 Mikor ök is megcsinálták, az idő megint megállt.
- Szerintem menjünk vissza órára
- Jó ötlet
Mikor beléptünk mindenki csodálkozva nézett ránk.
- Hát ti meg hol voltatok?
- Otthon hagytuk a táskánkat és azt hoztuk el.
- És miért egyszerre érkeztetek vissza?
- Egy házban lakunk.
- Jó mindegy. Ti feleltek. Fanni kezdd el!
Matekóránk volt és ebből a tárgyból jó voltam, úgyhogy nem kellett Von segítsége sem, ötösre feleltem. Levinek viszont Tony súgta le az egészet, mert közte és e között a tantárgy között mérföldek vannak.
Mikor vége lett az órának mégis inkább úgy döntöttünk, hogy hazamegyünk.
Alíz és anya otthon volt szóval rögtön tudtam értesíteni arról, hogy valami baj van.
- Ti jártok? ez nagyon nem jó jel.
- Miért?
- Tudjátok azért kerültünk régen ide, mert elvileg két ugyanazzal  a különleges képességgel rendelkező ember egymásba szeretett.
- De hát senki nem tehet arr...- kezdtem volna el a mondandóm, de belém fojtotta a szót a látvány: Dave az inas repülve(!!!) jött fel a lépcsőn. Nem vett észre minket és nyilván azt sem tudta, hogy itthon vagyunk, ezért nem is tudhatta, hogy ezt hallani fogjuk:
- Tesó, kész vagyok az a plafonnal, jöhet az ablak. Máskor jobbat találj ki, ha azt szeretnéd, hogy a család közelében tudhass.
- Te anya testvére vagy?- Dávid ekkor vette észre, hogy mi is itt vagyunk és elöntötte a pír.- Miért nem mondtátok el?
-Na, jó! Most inkább megyek- hebegte a nagybácsim.
- Persze, hagyd csak rám.- mondta anya.- Igen. A testvérem.
- De miért nem beszéltél nekünk róla?
- Nem vagyok rá valami büszke.
- Akkor is a tesód!-háborodtam fel.- Én már nem bízom meg benned!- kiáltottam és elindultam a szobám felé. Ekkor láttam meg, hogy a húgom is hallott minket és rá sem bír nézni anyára.

Bementem a szobámba, bekulcsoltam az ajtót és láthatatlanná változtam. Nem sokkal később Levi jött át hozzám a titkos ajtónkon.
- Figyu Fanni! Anyukádnak biztos meg volt az oka, hogy eltitkolta.
- Mint mindent? Biztos még van egy rakás dolog amit nem mondd el nekünk.
- Lehet, hogy valamitől félt minket.
- Kitől? A testvérétől? Kérlek most inkább hagyj magamra!
- Ha te akarod
Gondolkodni akartam de nem volt rá erőm, cs fáradtan dőltem az ágyamba, ahol elnyomott az álom.

10. rész

 

Folytatás

A...Ati?- kérdeztem.

- Igen.

- Te...Te áruló!- kiáltottam fel és már emeltem is rá a kezem.

- Köszi! Jól esik ez a minősítés. Amúgy, hogy áll a dolog Levivel?

- Te szemét!- sziszegtem.

- Mi van? Tetszem neked?- kapta fel a fejét Levi.

- Neem- hazudtam elég bénán.

- Ja- kiáltott fel Ati.- Akkor bármit csinálhatok vele, az neked úgy se fáj?

- Nee!- most már én is felemeltem a hangom.- Na jó szerelmes vagyok belé. És? Téged mit érdekel az?

- Talán azért érdekel, mert beléd estem. De így már semmi értelme az életednek.- Ati egy késsel közeledett felém.

- Te most meg akarsz ölni?- kérdeztem.

Válaszképpen belém döfte az eszközt, ami a bal aortámba fúródott. Összeestem.

A kezem hideg lett, az arcom sápadt. Ati egy kissé gonoszul felröhögött. Levi sírt, majd odajött hozzám és a kezét rászorította a sebemre.

- Szeretlek Fanni!- ott zokogott mellettem.

Legközelebb egy kórházban ébredtem.

- Semmi komoly. Ez csak egy kis karcolás. Látja? Már fel is ébredt.- mondta egy orvos. Ekkor mindenki rám nézett.Anya, apa Tibiék szülei és Tibi meg Alíz mind mosolyogtak, csak Levi arcán láttam meglepettséget.

- Mi történt?- emeltem fel a fejemet, de vissza is feküdtem, mert nagyon fájt.

- Bántottak és elájultál.- mondta anya.

- Nem én meghaltam!

- Kicsim ez butaság!

- Esküszöm!- erősködtem.

- Mi van veletek? Levi is úgy jött oda hozzánk, hogy megöltek.

- Azért, mert tényleg.

- Inkább hazaviszlek és kialudhatod magad. Biztos elfelejted ezt a butaságod.

Már kezdtem úgy érezni, hogy anyáéknak igaza van. Biztos az egészet csak beképzeltem magamnak. Otthon már le is feküdtem, amikor Levi átjött hozzám a titkos átjárón.

- Te érted ezt az egészet?- kérdezte.

- Nem igazán.

- Én is láttam, hogy megölt és most mégis itt vagy.

- Barátok vagyunk még?

- Persze! Miért ne lennénk azok?

- Mert tudod, hogy én nem csak annyira szeretlek, mint egy pajtást.

- Ugyan!

- Tudod mielőtt elájultam azt hallottam, hogy te azt mondod, hogy "szeretlek Fanni". Butaság, nem ?

- Az az igazság, hogy én tényleg ezt mondtam.

- Ezek szerint...?

- Igen jól gondolod. te is tetszel nekem.

Szerintem virultam. Felálltam,  Levivel szemben. Ő közelebb jött hozzám, majd megcsókolt. Az érzésbe beleremegtem, de viszonoztam.. Azt, hogy milyen boldog voltam elmondani nem lehet. A csókunkat viszont megszakította a telefonom, mintha csak egy filmben lennénk.
- Szia Luca!- vettem fel és próbáltam éreztetni barátnőmmel, hogy zavar, de nem igazán vette a lapot.
-Szia! Már otthon vagy?
- Igen és éppen Levivel beszélgetek.
- Aha. Én azt hittem, meghaltál.
- Jó. Később megbesz...
-Viszont utánanéztem egy kicsit a dolognak és bár ez kicsit fura lesz, de szerintem te halhatatlan vagy.
- Mi van? Ez butaság.
.- Akkor szerinted, hogy lehet hogy még élsz?
- Még átgondolom. De most lerakom. Szia!- meg se vártam, hogy válaszoljon kinyomtam.
- Mit mondott?- kérdezte Levi, aki a szobámban maradt.
- Szerinte halhatatlan vagyok.
- Halhatatlan?
- Igen.
- Végül is van rá esély. Változzunk át!
- Semmi- mondtuk egyszerre.
- Miért?
- Mert valamit be kell fejeznünk és itt senki nem tud megzavarni.
Most én csókoltam meg. Amikor szétváltunk nem tudtam abbahagyni a mosolygást.
- Akkor most mi járunk?- kérdeztem.
- Igen. De kérlek ezt ne mondjuk el senkinek!
- Lucának se?
- Csak neki.
-Rendben
- És mi lesz Atival?
- Nem tudom, de az biztos, hogy meg fogja nehezíteni a hétköznapjainkat.
  

9.rész

Sziasztok! Köszönöm az egy feliratkozót és a több, mint 400 megtekintést, valamint sajnálom, hogy nem volt új rész, de nyaraltunk és nem igazán voltam net közelben. 




Szeptember 14., vasárnap

Segítség!

Reggel éppen azon bosszankodtam, hogy nem láthatom a húgomat, amikor fura hangokat hallottam.

 Anyáék nem voltak itthon, mert Tibit és Alízt vitték abba a tanodába. Rajtam kívül csak Levi volt a házban, ő is a szobájában. Eléggé megijedtem és nem mertem kimenni a szobámból. Vonnie mellettem reszketett. Bekulcsoltam a szobám ajtaját és azon gondolkoztam, hogy látatlanná változzak-e  vagy sem, amikor meghallottam, hogy Levi segítségért kiáltozik. Én jó baráthoz híven át is mentem volna a titkos átjáróm, hogy tejesítsem kérését, de valaki dörömbölt az ajtón. Én remegve odamentem és ekkor az üveg eltört és a valaki beleszúrt egy kést a kezembe. A fájdalom hatására felsikítottam és könny szökött  a szemembe. Láttam, hogy Levit cipelik le megkötözött szájjal.

- Segítség!- kiáltottam zokogva, pedig tudtam jól, hogy semmi értelme. Mégis ki tudna segíteni? Senki nincs otthon. Az idegenek az én számat is megkötözték és rágattak magukkal. Megpróbáltam elszökni, de nem sikerült és egy pofon csattant az arcomon.

- El ne merészelj szökni, kislány!

Az emberek beraktak egy kocsi csomagtartójába Levi mellé. Őt nem vágták meg sehol, nekem viszont még mindig ömlött a karomból a vér. Az idegenek még el sem kötötték. Nem tudom hova vittek,de fél óra múlva szálltunk ki a kocsiból. Beráncigáltak minket egy pincébe és ott is hagytak egy emberükkel. Leszedte a szájunkról a tapaszt és utána kikérdezett minket.
- Kik vagytok?
- Én Kiss Fanni vagyok ő pedig Gaál levente. Kérdezhetek valamit?
- Nem. Van különleges képességetek?
- Maga miről beszél?- kérdeztem, miközben észrevétlenül meglöktem Levi karját.
- Ne játszd a hülyét! Tudom, hogy van. Hiszen te Kiss vagy, ő meg Gaál. Na halljam mi a képességetek?
- Arra várhat, hogy elmondjuk. Magának miért kéne azt tudnia?
- Az rád nem tartozik. Viszont azt hiszem valaki segít abban, hogy beszéljetek. Nézzétek, kit fogtam el? Gyere szépen!
- Luca! Engedje el!Neki nincs is köze ehhez az egészhez!
- Dehogy engedem. Inkább megölöm, ha nem mondtok semmit.
Látszott Lucán, hogy őt is eléggé megkínozták. Az arca véres volt és tiszta lila meg zöld.
- Na jó! A különleges képességünk...- mondtam volna, de Luca a szavamba vágott.
- Fanni ne! Ez az ember így is úgy is megöl!
- Hallgass!- kiáltott rá az ember barátnőmre és nagy pofont adott neki. Luca zokogott.
- Hogy lehet valaki ilyen szívtelen?
-Ne ezt kérdezd! Inkább mondd el végre mit tudsz!
- A különleges képességem, hogy egy szó hatására megölöm!- jutott eszembe egy egész hihető erő, amivel kimászhatunk a pácból.
- Mi az a szó?
- Holtan akar feküdni?
- Nem. A barátodnak is ez a képessége?
- Igen! Ő is meg tudja magát ölni.
- Kár, mert én mást hallottam.
- Mégis kitől?
- Véletlenül nem a semmi az a szó ?
-Nem.
- Akkor mondd ki!
- Miért ha nem, akkor mi lesz?
- Azt jobb, ha nem tudod!- mondta az ismeretlen.
- De én szeretném!
- Ne ellenkezz!
- Legalább elköti a sebemet?-  néztem a karomra, ami még mindig nagyon vérzett.
- Majd, ha normálisan válaszolsz.
- Tudja mit? Nem érdekel a karom! A vérzés úgyis eláll!- Levivel elég komoly felkészítésen vettünk részt, miszerint semmilyen helyzetben nem mondhatunk el bármit is a titkunkról.
- Látom téged nem nagyon lehet szóra bírni. Meghallgatjuk a barátodat is, hátha ő többet mondd.
- Én se fogok beszélni!
- Akkor biztos te sem bánod, ha ennek a kislánynak- mutatott Lucára- bármit is csinálok az arcával.- a barátnőm sírva fakadt.
- Inkább kínozzon engem,  minthogy lányokat bántson!- szólt vissza Levi- Miféle ember maga?
- Hagy nekünk egy kis gondolkodási időt?- kérdeztem.
- 5 perc- ment ki a rablónk.

Elővettem a telefonom. ami a zsebemben volt és már tárcsáztam is a számot.
- Szia kicsim!- szólt bele anya a telefonba.- Hol vagytok?
- Elraboltak minket.
- Miiii?
- Igen, jól hallottad.
- Hogy néz ki az a gonosz szörnyeteg?
- Háát magas...- kezdem bele, de hiába folytattam volna, ugyanis a telefonom lemerült.
- A fenébe!
- Nyugi itt az enyém is 97 százalékban feltöltve.- vette elő Levi a reményünket, de ekkor visszajött fogva tartónk.
- Ezt elkérném, ha nem baj.- szólalt meg.- Mire jutottatok?
- Arra, hogy nem mondunk magának semm...
- Mi?
 - Semmit- segített Luca.
- Ha ti nem, hát valaki más úgyis beszámol a titkotokról. Gyere kisfiam!

Ekkor előjött a hívott személy, nekem meg leesett az állam.
 

8. rész

Szeptember 13., Szombat


Tegnap semmi említésre méltó  nem történt.
A mai nap viszont annál izgalmasabb volt. A szobámat takarítottam, ami, mint kiderült lila és fehér bútorok vannak benne. Az egyik szekrényt arrébb húztam, mivel nem tetszett a helye. Mögötte egy ajtó volt. Ki akartam nyitni, de a zár hiába nyílt, az ajtó mindig nekiütközött valaminek. Átmentem Levihez, mivel az ajtó az ő szobájával szemközti falon volt. A keresett személy a nagy rendetlenség közepén játszott a laptopján.

 Ahogy sejtettem, egy szekrény miatt nem tudtam kinyitni az ajtót.
- Segítesz nekem elhúzni azt a szekrényt?
- Persze!
Egy picit arrébb vittük és már látszott is az ajtó egyik része. Mikor teljesen eltoltuk, Levi kíváncsian nézte az "átjárót".
- Ez hova vezet?- kérdezte.
- Hozzám- mondtam mosolyogva.
- De király!
- Szerintem is.
- Figyu, nekem az az eszement ötletem támadt, hogy menjünk fel a tetőre.
- Én meg olyan eszement vagyok, hogy belemegyek.

Von-ék is jöttek velünk és amíg mi ültünk a tetőn, addig ők repkedtek. Sajnos csak egy kicsit tudtunk ott lenni, ugyanis lebuktunk.
- Gyerekek, most azonnal gyertek le onnan!
- Hupsz!- néztünk egymásra Levivel.

Mikor lemásztunk anya meghallgatott minket és ez lett a vége:
- Két hét szobafogság, kérem a laptopokat! Tanulni fogtok, felmondjátok, utána pedig kitakarítjátok a szobátokat!
- Ne már anya!
- De már Fanni!

Miközben felmentünk a lépcsőn én Levit vigasztaltam.
- Nyugi, a felmondásban majd segítenek Tony-ék, a takarításban pedig én.
- De a laptop?
- Van telód, amin van net!
- Igaz!

Fél óra "tanulás" után lementünk, hogy felmondjuk a leckét.
- Már készen is vagytok?- kérdezte anya megdöbbenve.- Remélem tudjátok, hogy ez nem hülyeség.
- Igen tudjuk. De nem kezdhetnénk?- mondtam türelmetlenül.
Vonnie-ék  végigsúgták az egészet, úgyhogy anya végül megengedte, hogy befejezzük a tanulást. Én mivel már a takarítás nagy részével végeztem, fél óra múlva teljesen kész voltam a szobámmal. Átmentem az ajtónkon Levihez, aki nélkülem hozzá sem kezdett a szoba tisztaságának eléréséhez. Szerencsére erre is gondoltam, mert Vonnie és Tony is be volt fogva.
- Rendben! Akkor Levi portalanít, én porszívózok, Vonnie ablakot mos és Tony a falt tisztítja, beleértve a csillárt is.
Két óra múlva fáradtan huppantam le az ágyamra, hogy végre aludjak egy kicsit, de a húgomnak eszébe jutott, hogy az új helyen velem együtt tartson teadélutánt a babáinak.
- Nem baj ha ezt most kihagynám?- mondtam kimerülve.
-De baj. Kééérlek Fanni!
- Ahhoz mit szólsz ha nem játszom, de elárulok neked egy titkot.
- Benne vagyok.
- Rendben. Akkor most bemutatom neked Vonnie-t. Von gyere, ő itt Alíz!
- Jaj, de édes!- sikított a húgom.
- Csak légyszíves ne mondd el ezt a titkot senkinek, főleg anyáéknak ne! Jó?
- Jó.
Ekkor megjelent még egy démon.
- Ha jól sejtem ő itt a te démonod.
- Tényleg?- csillant fel Líz szeme.
- Tényleg.-válaszolta a démon.-Az én nevem Casie és tényleg Alíz démonja vagyok.
- De jó van egy saját cuki kis Casie-m.
- Azonban van egy kis probléma. Ahhoz, hogy valakinek démonja lehessen, a különleges képességét már meg kell, hogy kapja. Szóval készülj fel, hogy a tárgyak hamarabb fognak engedelmesedni neked, mint vártad.
- Hurrá!- Alíz örömében a két kezét felemelte, mire leesett a csillár.
- Úristen!- kaptam a fejemhez.- Akét démon váljon láthatatlanná, mert hívom anyát!
- Mi az?- kérdezte anya, de miután bejött a szobámba, ő is elhallgatott.- Ez.. ez, hogy lehet?
- Nem tudjuk- löktem meg észrevétlenül hugicám vállát.- Felemelte a karját és leesett a csillár.
- Ez nagyon nem jó. Őt és Tibit még felkészülésre kellett volna járatni.
- Elárulnád nekem, hogy mégis hova?
- Az nem lényeges. Alíz teljesen tudatlan és hosszú idő, mire megtanulja, úgyhogy fél évig nem mehet iskolába és az apja fogja őt felkészíteni.
- Igen,nem megyek suliba!- Alíz megint csinált valamit a kezével, így a leesett csillárral majdnem eltalált engem.
- Kislányom ez nem vicces! Fél évig megtiltom, hogy kigyere  a szobádból!
- Mi?- kérdeztük egyszerre.
- Amíg nem érti meg a tárgyak mozgatásának fortélyát, addig életveszélyes is lehet.
- De nem tilthatod el tőlem a húgomat!
- Nincs más választásom. Tibit pedig most rögtön beíratom a tanodába.
- Milyen tanodába?
- Nem fontos!
- De igenis az!
Alíz szomorúan bevonult a szobájába, amiből fél évig csak vécézésre teheti kin a lábát. Én meg dühösen lefeküdtem az ágyamba és elnyomott az álom.

7.rész

Szeptember 11., csütörtök

A költözés napja

Ma ébredtem utoljára ebben a szobában. Este már egy másik épületben alszom el. Ma se én, se Levi nem mentünk suliba, úgyhogy feleslegesen pakoltam be táskámba. Az összes cuccom dobozokba volt rakva én pedig ott ültem a szoba közepén és telefonáltam.

-Hali- szólt bele a legjobb barátnőm a telóba négy csöngés után .

- Szia Luca! Figyi, ma el tudod hozni a házit a kastélyszerű építménybe? Oda költözünk mi és Leviék.

-De király! Persze!

- Köszi. De úgy számolj, hogy utána még egy órát ott leszel, mert sok mindent meg kell beszélnünk. 

- Oké. Csövi!

- Szia!

Kopogtak.

- Bejöhetsz!

- Mehetünk?- kérdezte anya miután kinyitotta az ajtót.

-Persze!- mondtam, majd felkaptam egy dobozt. "Véletlenül" pont azt, amiben Vonnie( aki, mivel rám hasonlít) szunyókált békésen. Nem igazán bírja ezt a korán kelés dolgot.- Nem baj ha ezt fogom?

- Nyugodtan. Így legalább egy dobozzal többet be tudunk pakolni.

A kocsival hamar megérkeztünk a "kastélyhoz", ahol a Gaál család már várt minket.

- Na akkor a lakásbeosztás a következő: A négy gyerek a legfelső emeleten lesz és rájuk jut négy hálószoba, egy fürdőszoba, egy dolgozószoba- ahol 4 íróasztal+4 szék van- és a padlás jut, ahonnan a tetőre is fel lehetne menni, ha megengednénk. Az első emeleten vannak a felnőttek, két hálószobával-amiben egy-egy franciaágyban- , egy dolgozószobával- ahol szintén négy asztal van a hozzá tartozó székekkel-, egy fürdőszobával. A földszinten van egy fürdőszoba. egy nagy nappali, egy étkező, egy konyha, egy előszoba és lejárat a pincébe.

- De király- reagálta le Levi elsőként.

-Szerintem is jó-mondtam.

- Ja és még valami bemutatom az inast,  aki tud a képességekről is. Neki is van egy szobája a 2. emeleten.

 -Sziasztok! Szekeres Dávid vagyok,de szólítsatok nyugodtan Dávidnak vagy Dave-nek.- Egy olyan 30 év körüli férfi lehetett és nagyon hasonlított anyára. Gyanúsan.

- Anya, honnan ismered Dávidot?- 

- Csak egy régi munkatársam.

-Oké. Én megyek fel kipakolni.- 

- Én is megyek vele- mondta Levi.

Mikor felértünk a mi emeletünkre, láttuk, hogy a szoba ajtókra ki van írva, hogy melyik kié. Az én szobám nagyon szép és nagy, ráadásul két ablaka is van, amiből meg lehet csodálni a gyönyörű kertet. A Levi szobája mellettem van, a húgomé velem szemben, Tibié pedig átlóban az enyémmel.

- Neked nem volt gyanús Dave és anya hasonlósága?

- De. Szerintem valami rokonok lehetnek.

-Szerintem kezdjünk el kipakolni, mert így sem leszünk készen a nap végére. Már Vonnie is felkelt és körbenézett az új szobámban, ahol ő is fog lakni.

- Szép csak poros.- igaza volt a szobák olyan porosak voltak, hogy nem lehetett látni még a színüket se. Az tuti, hogy egész hétvégén takarítani fogok. 

A felénél sem jártam a rengetek cuccom kiszedésének, amikor megjelent az ajtóban Luca.

- Szia! Gyere be nyugodtan! Én is mindjárt jövök, csak szólok Levinek.

- Rendben.

- Levii!

- Itt vagyok!

- Gyere, megjött Luca!

Rengeteget beszélgettünk, én meg közben még pakoltam is. Von és Tony is jelen volt és ha mondtak valamit, azt mi rögtön továbbadtuk Lucának is.

- Nekem mennem kell. Sziasztok!

- Cső!

-Szia!

-Gyerekek gyertek le vacsorázni! Mivel nem tudtunk készíteni, pizzát rendeltünk. Remélem nem baj.

- Nem. Megyünk mindjárt. Dave..?

-Igen?

- Már gyerekkorodban is ismerted anyát?

- Igen, egy oviba és egy iskolába jártunk.

- Értem. Mehetünk!

A vacsora isteni volt. Az étkezőnk akkora, mint a régi házunkban a nappali. Evés után megfürödtem, bepakoltam holnapra, majd lefeküdtem.

6.rész

Szeptember 10., szerda

Egy hete fekszem ebben az idegesítő gipszben. Annyira unalmas, hogy azt nem lehet szavakba önteni. Az óra nálam rég nem játszik szerepet.Csak arra várok, hogy délután megjöjjön Levi. Minden nap eljön és hozza a házit, sőt ott is marad velem. Tegnap például megnéztük az Avatar-t.  

A mai nap is úgy indult, mint a többi. Felkeltem, feküdtem és vártam a délutánt. Pár perc múlva anya nyitott be.

- Most, hogy felkeltél mondanom kell valamit. Holnap elköltözünk.- monda úgy, mintha csak azt közölné, hogy kisütött a nap.

- Mi? Miért? Hova?- kérdeztem döbbenten.

- Az okát nem mondom el. Nem messze innen van egy kastélyszerű ház, abba költözünk.- Jól ismertem azt a házat. Három emeletes, rengeteg szobával.

-De nem lesz az nagy nekünk?

- Nem csak mi költözünk oda, hanem a Gaál család is.

- Szó...Szóval együtt fogunk lakni Leviékkel?

-Pontosan-belül ujjongtam-

-Az jó

-És még valami. Az orvosok azt mondták, hogy ma menjünk be veled és megvizsgálják, hogy vagy.

- Rendben. Felőlem indulhatunk

A kórházban amint megérkeztünk, sorra is kerültünk. Az orvosok röntgeneztek meg szöszöltek, aztán végre megszólaltak.

- Jó hírem van. Kapsz egy mankót és mehetsz iskolába is.

- Köszönöm. Mehetünk?

-Persze

Vééééééégre. Nem kell tovább feküdnöm.☺ Alig vártam, hogy megjöjjön Levi.

- Hello!

-Szia Levi! Óriási híreim vannak.

-Megtudtál valamit?

-Nem. Nem azzal kapcsolatos.

-Hallgatlak.

- Mehetek suliba

- Aha

-Ééés... elköltözünk...veletek

- Miii? Hova?

-Tudod abba a kastélyszerűségbe.

- De jó!

- Ugye. Ráadásul már holnap kezdődik a költözés. Úgyhogy azt javaslom kezdj el pakolni!

- Oké. Akkor megyek is. Szia!

-Szia!

Ott maradtam egyedül és- bár kicsit idiótának tűnhettem- vigyorogtam. Aztán kopogás nélkül bejött a szobámba Szilvia (!!!) és az arcomra fagyott a mosoly.

-Elárulnád, hogy mit keresel itt ??

- Az nem fontos.  Megkérdeztem a húgod és nincs is tarantulád. Se a családodból senkinek. Mégis ott volt az előszobában egy tarantula és te tudtál róla. Mi folyik itt?

- Semm... Ugyan mi folyna? Egyébként is az rád nem tartozik!- csattantam fel.

- Jó mindegy. Nem ezért jöttem. Le a kezekkel Leviről! Ő az enyém!

- Mi az, hogy a tiéd? Ő senkié és egyébként is téged UTÁL!

- Mi? Ez nem igaz!

- Jó, akkor kérdezd meg tőle!

- Rendben. Amúgy látom én, hogy bele vagy zúgva, de csak úgy mondom, mellettem esélyed sincs. Ami a kis titkodat illeti, úgyis megtudom amit akarok!

- Mégis mit tudnál meg mikor nincs semm... szóval nincs titkom.

- Miért nem  mondod ki, hogy semmi?

-Csak. Na hagyjál békén és menj el!

Gyorsan bepakoltam holnapra, majd egy kicsit felnéztem a netre. Éppen zenét hallgattam, amikor csöngött a telóm. Gyorsan leállítottam, aztán felvettem.

-Tudsz valamit arról, hogy Szilvia mit keres  az ablakom alatt és miért kiabálja azt, hogy "tényleg utálsz"?

- Legyen elég annyi, hogy nem hitt nekem, ezért elküldtem hozzád, hogy kérdezzen  meg téged. Csak légy őszinte.

- Oké. Ha te akarod. Szia

- Szia

Leraktam a telefont, kikapcsoltam a laptopot és lefeküdtem, mert már késő volt.

5.rész

Szeptember 3., szerda

Borzalmas nap

Reggel felkeltem. Na köbö ez volt a legpozitívabb pillanat a napomban. Mikor sétáltam le a lépcsőn megbotlottam a húgom ott hagyott babájában. Jó nagyot zakóztam és ráestem a kezemre és a lábamra. A fejemet is bevertem, mert alighogy leestem, minden elhomályosult előttem...

Amikor újra felkeltem egy fehér szobában voltam, csupa fehér-zöld ruhás nővérkével. Egy másodperc töredéke alatt rájöttem, hogy egy kórházban fekszem.

 Ekkor belém nyílalt a  fájdalom.

-Áúúú! A lábaaaam nagyon fáááj, áúúúúúúú!- könny szökött a szemembe. Körülnéztem magamon. Láttam, hogy a jobb karom és lábam be van gipszelve.

- Felébredt!- mindenki örült nekem. Na kösz. Én ott szenvedtem ők meg annak örültek, hogy felébredtem. Látták, hogy lélegzek, nem? 

-Jó reggelt... vagy inkább délutánt! Na mindegy. Örülök, hogy felkeltél. Az eredmények szerint,1 hétig biztosan gipszben lesz a lábad és a karod. A jó hír az, hogy annyira nem súlyos a sérülésed, hogy itt kell maradnod, úgyhogy hazamehetsz. Iskolába viszont értelemszerűen nem, hiszen egész nap feküdnöd kell, meg a lábad is fel lesz kötve.- közölte velem az eredményeket az egyik orvos.

-Köszönöm! Amúgy valaki elárulná, hogy miért van RÓZSASZÍN gipsz a lábamon?

-Elfogyott a többi szín. De gondolj bele, rózsaszín, az olyan hercegnős!- úristeen! Mit gondol hány éves vagyok? Mindenesetre magamra erőltettem egy mosolyt és úgy válaszoltam.

-Igaza van, köszönöm!

Otthon még egy meglepetés ért: Vonnie szintúgy eltörte a kezét és a lábát, mint én.

- Mi  történt?

- Ja, semmi csak ha te megsebesülsz, akkor a démonoddal ugyanaz történik.

- Értem. Legalább van társaságom. Viszont így, hogy te is eltörted a lábad nem tudunk kutatni.

-Ha akarod szólhatok démonkommunikációval  Tony-nak.

- Azt hogy? Mi az a démonkommunikáció?

- Erősen rákoncentrálunk és így akinek küldjük megkapja.

- Oké! Akkor viszont azt is üzend meg neki, hogy mondja el Levinek, mi történt!

-Rendben. "Elküldtem"!

-Köszi!

-Azt mondja, mindjárt jön és, hogy Szilvi már rég elindult hozzád.

- Vajon mit akar ez nekem mondani? Fogadjunk, hogy Levivel kapcsolatos. Elintézem.- anya abban a pillanatban kopogott az ajtón.

- Bújj el!-suttogtam Von-nak.

- Kicsim, bejöhetek?

-Persze! Mi az?

- Egy lány, Szilvia jött ide és valami olyasmit hajtogat, hogy le a kezekkel Leviről.

- Segítesz?  Légyszíí!-

-Na jó. Madárpók- mondta ki a varázsszavakat.

-Jaj ne, elszabadult a madárpókom! A házban bárhol lehet!- üvöltöttem úgy, hogy Szilvi nagyothalló füle is hallja. Következmény:

- Ááá, segítség! Inkább elmegyek innen. Ááá, még a végén megmérgez!Ááá!-Majd' kiszakadt a dobhártyám. Ez a lány úgy nyávog, hogy a macska is csak nézi.

-Elmeeeeeeeeeeeeeeeent! Igggggen!☺

Nem sokkal később Levi is megjött, akit már sokkal, sokkal, sokkal szívesebben fogadtam.

-Szia!

-Heló! Te jó ég! Olyan vagy mint egy múmia. Most szépen mondd el mi történt!

- Igenis Uram!☺

Neki is elmeséltem a "történetemet". Majd felküldtük a padlásra Tony-t egy kicsit körülnézni.

- Lom a lom hátán. Nem találtam semmit. Viszont hallottam egy beszélgetésfoszlányt. Anyukád és Trudie valami gonoszról beszéltek, meg arról, hogy elrabolnak titeket.

- Ez durva! Ennyit hallottál?- kérdezte Levi.

- Igen

Leviék elmentek én pedig elaludtam, mert eléggé kimerültem.

-

Megtekintések

Huh, elértük azt, hogy több, mint száz megtekintése volt már a blogomnak. Nagyon büszke vagyok és remélem, hogy egyre több lesz.

4. rész

Szeptember 2., kedd

különös lény 

Reggel, amikor megérkeztem a suliba, Levi rögtön rángatott is a titkos helyünkre.

-Valamit mutatnom kell.-közölte-Válj láthatatlanná!
 -Semmi- mondtam és át is változtam és ekkor észrevettem valamit, ami nem volt ott.- Levi, ők kik?- kérdeztem. Nagyon fura kis lények voltak, pici szárnyakkal az oldalukon. kicsit átlátszóak, olyasmik, mint a szellemek. Olyan volt a fülük, mint egy cicának és nem voltak nagyobbak egy focilabdánál.

- Hát, az egyiket úgy hívják, hogy Tony, de a másikat nem tudom. Reggel, mikor láthatatlanná változtam, akkor találkoztam vele.- Tony érdeklődve nézett  felém.

- Te ki vagy?- kérdezte kissé rekedtes hangon.

- A nevem Fanni és egy különleges képességekkel rendelkező ember vagyok.De te mi vagy és  hogy  kerültél ide?- kérdeztem.

- Én egy démon vagyok és akkor születek meg, mikor egy olyan ember, mint te vagy rájön arra, hogy igazából nem véletlen, hogy ilyen furcsának született. Mindenkinek van egy saját démonja. Én Levi démonja vagyok.

-Akkor gondolom te pedig az én démonom vagy.- mondtam a Tony mellett lebegő  kis lénynek, aki egyébként nagyon édi volt.- Mi a neved?

-Vonnie.- válaszolta halkan.

-Az nagyon szép név. Egyébként nektek démonoknak van valami különleges képességetek?

- Tudjuk az időjárást irányítani.

-Az jó.Innentől kezdve mindig velünk lesztek?

-Igen, az a feladatunk, hogy vigyázzunk rátok, vagyis a titkotokra.

- Akkor apáéknak is vannak ilyen "őrzői"?

-Igen, mivel ők is tudják, ezért nekik is vannak. Az ő nevük Trudie és  Buck.        .
Hallottuk a csengőt, úgyhogy bementünk a terembe. Törivel kezdünk.
-Mindenki leül a helyére, Kis Fanni felel.- mondta köszönés nélkül.
Na ne már..
-De miből?-kérdeztem.
-Hát a tavalyi anyagból.
Ja az már más.
-Hát akkor kezdem is a magyarokkal. A magyarok a Tordai hasadék...-itt megálltam, mert nem tudtam tovább. Ekkor váratlan segítségem jött, ugyanis valaki súgott, aztán a  hang irányába néztem és megláttam Vonnie-t a tanári asztalnál. Nemes egyszerűséggel felolvasta nekem, ami a könyvben volt.-Szóval a Tordai hasadék bal lábától elindultak át Etelközön és 895-től 900-ig elfoglalták Magyarországot.

Így, hogy Vonnie segített, ötös (!!!) lett a feleletem. Megígérte, hogy innentől kezdve mindig fog. Na ki a mázlista? Één. :-)

Szünetben Levivel, Tony-val és Von-nal elvonultunk a szokásos helyünkre és én meg Levi átváltoztunk.
- Ti démonok tulajdonképpen meghaltok, vagy halhatatlanok vagytok?
- Akkor halunk meg, amikor ti.
- Értem. De nektek kell valamit is ennetek? Vagy kell aludnotok?
- Elég fura dolgokkal, felhőkkel táplálkozunk. Mi is alszunk.
- Rendben, akkor készítek neked otthon egy kis ágyat.
- Köszi, ha anyukád bejön, majd elbújok a takaró alá.
- Ez jó ötlet.

Otthon egy kartondobozt átalakítottam Vonnie-nek és csinosan berendeztem neki:találtam egy kis "takarót", meg volt egy mini párnám is. Aztán behívtam magamhoz és megkérdeztem, hogy megfelel-e neki.
- Igen. Nagyon jó és puha.

Bepakoltam másnapra,  aztán lefeküdtem, mert nagyon ki voltam fáradva.

3. rész

Szeptember 1., hétfő

Első nap a suliban

Reggel nagy izgalommal sétáltam be az iskola kapuján. Megláttam Levit és máris odafutottam hozzá.

- Na, hogy ment tegnap? Bevették?- kérdeztem.

-Persze.- mondta lazán Levi.

-Huh- nagy kő esett le a szívemről- azért ez meleg volt.

-Tudom. Ma nálatok folytatjuk a kutatást.

-A padláson?

-Hol máshol?

Megérkezett Szilvia. Utálom azt a lányt. A egyik nyávogós osztálytársunk és ő is bele van zúgva Levibe, ráadásul elég feltűnően nyomul rá. Mondjuk Levi is utálja.

-Szia Levi!- mondta szinte már visítva.

-Hello- mondta Levi elég unottan- játszunk bújócskát?

- a te akarod. Ő is játszik?- beszélt rólam Szilvi köbö úgy, mintha egy kutya lennék.

-Persze. Te vagy a hunyó.

Szilvia végre el kezdett számolni 30-ig, mi meg addig egy nyugis helyre mentünk, kimondtuk a varázsszót és eltűntünk. Pont jókor, mert jött is Szilvi.

-Leviiiii, merre vaaaagy?

-Az orrod előtt te görény!-utánoztam őt nyávogós hangon, Levi meg röhögött rajtam. Ekkor megjött Luca is.

-Luca, nem láttad Levit? Éppen bújócskáztunk vele és Fannival, de egyikőjüket se találom.

-Ó, én azt hiszem tudom, hol vannak. A szokásos búvóhelyükön.- mondta Luca szórakozottan.

- Kösz, de ha nem mondod el, az hol van, akkor nem sokra megyek ezzel az "információval".- válaszolt Szilvia, idétlen idézőjeleket mutatva a kezével.

-Bocsi, de az rád nem tartozik- és, hogy még jobban idegesítse, ezt is hozzátette:- Csak a barátaiknak mondják el.

-Én nagyon is közeli barátja vagyok Levinek ha nem tudnád.- Pufogott "Nyávogi Kisasszony".

-Lehet, de Fanninál biztos nem közelibb. Tudod ő Levi legjobb barátja.

Itt elmosolyodtam és Levire néztem. Mintha kicsit zavarba jött volna, amit nem igazán értettem.

Amúgy a kisasszony távozott tovább keresve minket, mi pedig (természetesen nem mindenki szeme láttára, hanem elvonulva) visszaváltoztunk. 

- húú, köszi Luca! Hallgatni is rossz volt..

- Nincsmit! Semmiség.

Egyébként a nap további része a suliban nyugisan telt, bár kicsit megijedtünk, mert kiderült, hogy Ati nem lesz egész héten, de szerencsére nem jött rá senki semmire. 

Délután megjött Levi és felmentünk a padlásra. Mázli, hogy anyáék elmentek otthonról vacsorázni, így nem kellet attól félnünk, hogy lebukunk.

Nyugodtan felsétáltunk a padlásra és kutattunk. Láttam, hogy anya tegnap volt fenn és rengetek ideig pakolt. Ennek az lett a következménye, hogy csomó időnk elment, azzal, hogy a rengeteg régi cuccot leszedjük a lényeges "kacatokról". Úgyhogy ott is csak egy ugyanolyan családfát találtunk. Pár perccel később csörgött a telóm, anya hívott.

-Szia kicsim, indulunk haza.

-Oké szia.- mondtam sietve majd leraktam a telefont és szóltam Levinek, hogy riadó, pakolás.

Szerencsére időben végeztünk és még arra is volt idő, hogy bepakoljak holnapra.

Egyébként Levivel arra a következtetésre jutottunk, hogy két ága van ennek az egész képességes dolognak. A Gaál család( vagyis Leviék) a férfi ág, mi pedig( vagyis a Kis-ek) a női ág.

Na, léptem aludni, mert már késő van.

2. rész

Augusztus 31., vasárnap

folytatás

A valaki megfordult a jó kis forgós székemmel és ekkor rájöttünk, hogy anya az.Na most már tényleg lebuktunk.

-Most váljatok újra normális emberré!- Levivel sóhajtozva visszaváltoztunk és folyamatosan egy hihető történeten agyaltunk ez anyának is feltűnhetett, mert ezt mondta:

- Ne is fáradjatok, Levi beszéltem az anyukáddal. Elmesélte, hogy azt hazudtátok sétálni mentek, közben a padlásukon kutattatok. Csalódtam bennetek és haragszom rátok, főleg rád kislányom. Elárulnátok, hogy mit kerestetek ott?

-Mi csak...-kezdett bele Levi, de én a szavába vágtam.

-Hagyd, Levi, majd én elintézem, menj nyugodtan haza!- Levi elment, így ketten maradtunk anyával.  Én csak lesütött szemmel néztem a cipőm orrát és gondolkodtam a hazugságon. 

Szerencsére sikerült kitalálnom valamit.

-Elmondanád végre, mi történt? 

-Persze! Anya én nagyon sajnálom és szégyellem magam. Bevállalom, hogy Levivel ok nélkül kételkedtünk bennetek, holott ti sem tudtok többet nálunk. Egyébként a padláson természetesen a rengeteg kacaton kívül nem találtunk mást. Bocsánatot kérek, Levi nevében is a viselkedésünkért!

- Értem. Köszönöm, hogy elmondtad, a bocsánatkérést pedig elfogadom.- itt megállt, mintha még gondolkozna azon, hogy elmondja-e az igazat, amit egyébként Levivel már tudunk, de végül nem tette meg.- Ennyi. Ki is megyek, nem zavarlak.

Mikor anya kiment, a telefonomon rögtön tárcsáztam a telefonszámot és 4. csengésre fel is vette.

-Heló, na, hogy ment?- szólt bele Levi a telefonba.

-Szia! Szerencsére sikerült kitalálnom valami hihetőt, viszont fontos, hogy ha megkérdeznék( ismerem annyira a szüleinket, hogy megteszik), te is ugyanazt mondd, úgyhogy ezt hallgasd:

Kételkedtünk bennük, szörnyen restelljük..blablabla. Ja és mondd azt, hogy a padláson csak kacatok voltak és nem találtunk semmit-

-Oké. Amúgy én is ezt találtam ki-

-Hah, az ötletlopó!

-Na anya jön is kikérdezni, léptem.

-Ok. Szia és sok sikert!-mondtam még neki és leraktam a telót.

Wow, ugyanarra gondolt, mint én. Ez jelent valamit, nem? Vagy nem? De,akkorisjelentvalamit. 

Most már tényleg bepakoltam holnapra, megfürödtem, ezt a naplóbejegyzést megírtam és most már megyek aludni.

1. rész

Augusztus 31., vasárnap
Ne már holnap újra kezdődik a suli, vagyis a félelem, hogy rájönnek a mi kis titkunkra. Igazából én nem is látok ebben a képességben semmi olyat, ami jó lenne. De valaki igen. Luca például irigyel. Szerinte csodálatos lehet így az élet. Én csak arra használnám, hogy megtudjam Levi kibe szerelmes. Igen ám, csakhogy ha láthatatlanná változunk, akkor mások nem látnak minket, de mi egymást igen. 

De mindegy is, inkább az a fontos, hogy ne derüljön ki a titkunk. Ma voltam Tibiéknél, hogy együtt készüljünk fel az előttünk álló hónapok nehézségeire. Mikor elmentem hozzájuk Levivel azt mondtuk, hogy sétálunk egy kicsit, pedig igazából ott maradtunk és el kezdtünk kutatni.Ugyanis a szüleink és az ő szüleik kezdenek egyre gyanúsabbá válni. Elképzelhető, hogy ők tudják ezt az egészet. A kutatást a padláson kezdtük, sikerrel.

- Fanni, gyere, nézd mit találtam!- kiáltott a porfelhőkben úszó padlásról Levi, mivel én lent maradtam figyelni, hogy nem-e jön valaki, mert elég nagy zajt csaptunk.

Egy naplószerűséget  talált amire rá volt írva valami, amit már nem lehetett elolvasni, mert lekopott. Valami családfa lehetett, mert csupa Gaál vezetéknevű ember volt benne. Mindegyiknek volt különleges képessége is. Az igazi meglepetés még csak ezután jött, mert feltűnt egy Kis név is.Vagyis a családunk, ha nagyon távoliban is, de rokonságban áll a Gaál családdal.
-Úristen ezt nem hiszem el!- kiáltottam fel kissé hangosan, de nem számít, mert nem hallotta senki. Azt viszont igen, hogy útközben megbotlottam egy dobozban, ami nagy puffanással esett le a padlásról.
-Ki volt ez?-hallottam Leviék anyjának kiáltását.
-Óóó, lebuktunk- mondtam rémültséggel a hangomban.
-Nyugi-mondta Levi és villámgyorsan visszarakta a naplót.-Gyere még van időnk lemenni, aztán bejövünk az ajtón és azt mondjuk, hogy most érkeztünk meg a sétából!
-Oké-gondoltam magamban, de amikor le akartam menni, megint megbotlottam valamiben és aztán észrevettem, hogy addigra Tibiék anyja felért. Hupsz!
- Attól még, hogy nem látlak titeket gyerekek tudom, hogy itt vagytok!- hallottam még messziről, ugyanis időközben Levi karon ragadott és futottunk ki az utcára, majd mikor úgy gondoltuk, hogy biztonságos és senki nem lát meg minket, visszaváltoztunk.
- Ez megvan, most pedig menjünk el hozzátok és utána megint vissza hozzánk.-állt elő egy (újabb) remek ötlettel Levi.
-Én mindenbe beleegyezek, csak menjünk már el innen.
Ekkor újra láthatatlanok lettünk és mentünk hozzánk. Mikor megérkeztünk sietve benyitottunk a szobámba, ahol valaki már ült az asztalomnál...

Prológus

Bemutatkozás

Sziasztok! A nevem Kis Fanni és nem vagyok egy átlagos ember. Az egész családom különleges képességekkel van megáldva, melyet, mikor betöltjük a 11. évünket, használni tudunk. Ez a képesség máig megmagyarázhatatlan számunkra és próbáljuk megfejteni a titkát. Annyi  világos, hogy ha kimondjuk a varázsszót akkor történik velünk valami. Én ha azt mondom, hogy "semmi", akkor láthatatlanná változom. Anyukám, ha bármelyik állat nevét a szájára veszi azzá az állattá változik. Apukám nem átváltozik valamivé, hanem uralja a vizet és a tüzet. Elég ökölbe szorítania a kezét biztos, hogy történik valami. A húgom, Alíz mázlista, mert ő még csak 8 éves és nem érinti a dolog, míg én 13, és sajnos  már benne vagyok.  Bár Líz még nem érte el a megfelelő kort, lehet tudni a különleges képességét ami az, hogy bármit tud mozgatni, anélkül, hogy hozzá ért volna.
A mi családunkon kívül ismerünk egy pont ugyanilyen "problémában" szenvedőt,  a Gaál családot. náluk ugyanezek a képességek, csak ott két fiú gyerek van. Az egyiket, aki 1 nappal idősebb nálam Levinek hívják, A másikat, aki Alíznál idősebb 1 nappal, pedig Tibinek. Levi is láthatatlan lesz és Tibi is tárgyakat tud majd megmozgatni.
A Gaál család is ugyan úgy próbálja megfejteni ezt a titkot. Sikertelenül. Így összefogtunk velük hátha így együtt könnyebben rájövünk erre az egészre.
Ráadásul elég nehéz leplezni is ezt az egészet, hiszen ha kiderülne, tudósok milliárdjai tennék még rosszabbá a mindennapjainkat. Az iskolában a legjobb barátnőm, Luca segítségében bízhatok, aki természetesen tud az egészről. Levi pedig, aki egyébként az osztálytársam is, Ati védelmében részesül, aki szintén be van avatva.
A barátainkkal valahogy át tudjuk vészelni a mindennapokat, de azért aggaszt ez az egész.

Ja, és ha ez még nem lenne elég, ott van az is, hogy szerintem Levi elég helyes, sőt nagyon helyes. Szóval picit bele vagyok esve.