5.rész

Szeptember 3., szerda

Borzalmas nap

Reggel felkeltem. Na köbö ez volt a legpozitívabb pillanat a napomban. Mikor sétáltam le a lépcsőn megbotlottam a húgom ott hagyott babájában. Jó nagyot zakóztam és ráestem a kezemre és a lábamra. A fejemet is bevertem, mert alighogy leestem, minden elhomályosult előttem...

Amikor újra felkeltem egy fehér szobában voltam, csupa fehér-zöld ruhás nővérkével. Egy másodperc töredéke alatt rájöttem, hogy egy kórházban fekszem.

 Ekkor belém nyílalt a  fájdalom.

-Áúúú! A lábaaaam nagyon fáááj, áúúúúúúú!- könny szökött a szemembe. Körülnéztem magamon. Láttam, hogy a jobb karom és lábam be van gipszelve.

- Felébredt!- mindenki örült nekem. Na kösz. Én ott szenvedtem ők meg annak örültek, hogy felébredtem. Látták, hogy lélegzek, nem? 

-Jó reggelt... vagy inkább délutánt! Na mindegy. Örülök, hogy felkeltél. Az eredmények szerint,1 hétig biztosan gipszben lesz a lábad és a karod. A jó hír az, hogy annyira nem súlyos a sérülésed, hogy itt kell maradnod, úgyhogy hazamehetsz. Iskolába viszont értelemszerűen nem, hiszen egész nap feküdnöd kell, meg a lábad is fel lesz kötve.- közölte velem az eredményeket az egyik orvos.

-Köszönöm! Amúgy valaki elárulná, hogy miért van RÓZSASZÍN gipsz a lábamon?

-Elfogyott a többi szín. De gondolj bele, rózsaszín, az olyan hercegnős!- úristeen! Mit gondol hány éves vagyok? Mindenesetre magamra erőltettem egy mosolyt és úgy válaszoltam.

-Igaza van, köszönöm!

Otthon még egy meglepetés ért: Vonnie szintúgy eltörte a kezét és a lábát, mint én.

- Mi  történt?

- Ja, semmi csak ha te megsebesülsz, akkor a démonoddal ugyanaz történik.

- Értem. Legalább van társaságom. Viszont így, hogy te is eltörted a lábad nem tudunk kutatni.

-Ha akarod szólhatok démonkommunikációval  Tony-nak.

- Azt hogy? Mi az a démonkommunikáció?

- Erősen rákoncentrálunk és így akinek küldjük megkapja.

- Oké! Akkor viszont azt is üzend meg neki, hogy mondja el Levinek, mi történt!

-Rendben. "Elküldtem"!

-Köszi!

-Azt mondja, mindjárt jön és, hogy Szilvi már rég elindult hozzád.

- Vajon mit akar ez nekem mondani? Fogadjunk, hogy Levivel kapcsolatos. Elintézem.- anya abban a pillanatban kopogott az ajtón.

- Bújj el!-suttogtam Von-nak.

- Kicsim, bejöhetek?

-Persze! Mi az?

- Egy lány, Szilvia jött ide és valami olyasmit hajtogat, hogy le a kezekkel Leviről.

- Segítesz?  Légyszíí!-

-Na jó. Madárpók- mondta ki a varázsszavakat.

-Jaj ne, elszabadult a madárpókom! A házban bárhol lehet!- üvöltöttem úgy, hogy Szilvi nagyothalló füle is hallja. Következmény:

- Ááá, segítség! Inkább elmegyek innen. Ááá, még a végén megmérgez!Ááá!-Majd' kiszakadt a dobhártyám. Ez a lány úgy nyávog, hogy a macska is csak nézi.

-Elmeeeeeeeeeeeeeeeent! Igggggen!☺

Nem sokkal később Levi is megjött, akit már sokkal, sokkal, sokkal szívesebben fogadtam.

-Szia!

-Heló! Te jó ég! Olyan vagy mint egy múmia. Most szépen mondd el mi történt!

- Igenis Uram!☺

Neki is elmeséltem a "történetemet". Majd felküldtük a padlásra Tony-t egy kicsit körülnézni.

- Lom a lom hátán. Nem találtam semmit. Viszont hallottam egy beszélgetésfoszlányt. Anyukád és Trudie valami gonoszról beszéltek, meg arról, hogy elrabolnak titeket.

- Ez durva! Ennyit hallottál?- kérdezte Levi.

- Igen

Leviék elmentek én pedig elaludtam, mert eléggé kimerültem.

-