10. rész

 

Folytatás

A...Ati?- kérdeztem.

- Igen.

- Te...Te áruló!- kiáltottam fel és már emeltem is rá a kezem.

- Köszi! Jól esik ez a minősítés. Amúgy, hogy áll a dolog Levivel?

- Te szemét!- sziszegtem.

- Mi van? Tetszem neked?- kapta fel a fejét Levi.

- Neem- hazudtam elég bénán.

- Ja- kiáltott fel Ati.- Akkor bármit csinálhatok vele, az neked úgy se fáj?

- Nee!- most már én is felemeltem a hangom.- Na jó szerelmes vagyok belé. És? Téged mit érdekel az?

- Talán azért érdekel, mert beléd estem. De így már semmi értelme az életednek.- Ati egy késsel közeledett felém.

- Te most meg akarsz ölni?- kérdeztem.

Válaszképpen belém döfte az eszközt, ami a bal aortámba fúródott. Összeestem.

A kezem hideg lett, az arcom sápadt. Ati egy kissé gonoszul felröhögött. Levi sírt, majd odajött hozzám és a kezét rászorította a sebemre.

- Szeretlek Fanni!- ott zokogott mellettem.

Legközelebb egy kórházban ébredtem.

- Semmi komoly. Ez csak egy kis karcolás. Látja? Már fel is ébredt.- mondta egy orvos. Ekkor mindenki rám nézett.Anya, apa Tibiék szülei és Tibi meg Alíz mind mosolyogtak, csak Levi arcán láttam meglepettséget.

- Mi történt?- emeltem fel a fejemet, de vissza is feküdtem, mert nagyon fájt.

- Bántottak és elájultál.- mondta anya.

- Nem én meghaltam!

- Kicsim ez butaság!

- Esküszöm!- erősködtem.

- Mi van veletek? Levi is úgy jött oda hozzánk, hogy megöltek.

- Azért, mert tényleg.

- Inkább hazaviszlek és kialudhatod magad. Biztos elfelejted ezt a butaságod.

Már kezdtem úgy érezni, hogy anyáéknak igaza van. Biztos az egészet csak beképzeltem magamnak. Otthon már le is feküdtem, amikor Levi átjött hozzám a titkos átjárón.

- Te érted ezt az egészet?- kérdezte.

- Nem igazán.

- Én is láttam, hogy megölt és most mégis itt vagy.

- Barátok vagyunk még?

- Persze! Miért ne lennénk azok?

- Mert tudod, hogy én nem csak annyira szeretlek, mint egy pajtást.

- Ugyan!

- Tudod mielőtt elájultam azt hallottam, hogy te azt mondod, hogy "szeretlek Fanni". Butaság, nem ?

- Az az igazság, hogy én tényleg ezt mondtam.

- Ezek szerint...?

- Igen jól gondolod. te is tetszel nekem.

Szerintem virultam. Felálltam,  Levivel szemben. Ő közelebb jött hozzám, majd megcsókolt. Az érzésbe beleremegtem, de viszonoztam.. Azt, hogy milyen boldog voltam elmondani nem lehet. A csókunkat viszont megszakította a telefonom, mintha csak egy filmben lennénk.
- Szia Luca!- vettem fel és próbáltam éreztetni barátnőmmel, hogy zavar, de nem igazán vette a lapot.
-Szia! Már otthon vagy?
- Igen és éppen Levivel beszélgetek.
- Aha. Én azt hittem, meghaltál.
- Jó. Később megbesz...
-Viszont utánanéztem egy kicsit a dolognak és bár ez kicsit fura lesz, de szerintem te halhatatlan vagy.
- Mi van? Ez butaság.
.- Akkor szerinted, hogy lehet hogy még élsz?
- Még átgondolom. De most lerakom. Szia!- meg se vártam, hogy válaszoljon kinyomtam.
- Mit mondott?- kérdezte Levi, aki a szobámban maradt.
- Szerinte halhatatlan vagyok.
- Halhatatlan?
- Igen.
- Végül is van rá esély. Változzunk át!
- Semmi- mondtuk egyszerre.
- Miért?
- Mert valamit be kell fejeznünk és itt senki nem tud megzavarni.
Most én csókoltam meg. Amikor szétváltunk nem tudtam abbahagyni a mosolygást.
- Akkor most mi járunk?- kérdeztem.
- Igen. De kérlek ezt ne mondjuk el senkinek!
- Lucának se?
- Csak neki.
-Rendben
- És mi lesz Atival?
- Nem tudom, de az biztos, hogy meg fogja nehezíteni a hétköznapjainkat.
  

9.rész

Sziasztok! Köszönöm az egy feliratkozót és a több, mint 400 megtekintést, valamint sajnálom, hogy nem volt új rész, de nyaraltunk és nem igazán voltam net közelben. 




Szeptember 14., vasárnap

Segítség!

Reggel éppen azon bosszankodtam, hogy nem láthatom a húgomat, amikor fura hangokat hallottam.

 Anyáék nem voltak itthon, mert Tibit és Alízt vitték abba a tanodába. Rajtam kívül csak Levi volt a házban, ő is a szobájában. Eléggé megijedtem és nem mertem kimenni a szobámból. Vonnie mellettem reszketett. Bekulcsoltam a szobám ajtaját és azon gondolkoztam, hogy látatlanná változzak-e  vagy sem, amikor meghallottam, hogy Levi segítségért kiáltozik. Én jó baráthoz híven át is mentem volna a titkos átjáróm, hogy tejesítsem kérését, de valaki dörömbölt az ajtón. Én remegve odamentem és ekkor az üveg eltört és a valaki beleszúrt egy kést a kezembe. A fájdalom hatására felsikítottam és könny szökött  a szemembe. Láttam, hogy Levit cipelik le megkötözött szájjal.

- Segítség!- kiáltottam zokogva, pedig tudtam jól, hogy semmi értelme. Mégis ki tudna segíteni? Senki nincs otthon. Az idegenek az én számat is megkötözték és rágattak magukkal. Megpróbáltam elszökni, de nem sikerült és egy pofon csattant az arcomon.

- El ne merészelj szökni, kislány!

Az emberek beraktak egy kocsi csomagtartójába Levi mellé. Őt nem vágták meg sehol, nekem viszont még mindig ömlött a karomból a vér. Az idegenek még el sem kötötték. Nem tudom hova vittek,de fél óra múlva szálltunk ki a kocsiból. Beráncigáltak minket egy pincébe és ott is hagytak egy emberükkel. Leszedte a szájunkról a tapaszt és utána kikérdezett minket.
- Kik vagytok?
- Én Kiss Fanni vagyok ő pedig Gaál levente. Kérdezhetek valamit?
- Nem. Van különleges képességetek?
- Maga miről beszél?- kérdeztem, miközben észrevétlenül meglöktem Levi karját.
- Ne játszd a hülyét! Tudom, hogy van. Hiszen te Kiss vagy, ő meg Gaál. Na halljam mi a képességetek?
- Arra várhat, hogy elmondjuk. Magának miért kéne azt tudnia?
- Az rád nem tartozik. Viszont azt hiszem valaki segít abban, hogy beszéljetek. Nézzétek, kit fogtam el? Gyere szépen!
- Luca! Engedje el!Neki nincs is köze ehhez az egészhez!
- Dehogy engedem. Inkább megölöm, ha nem mondtok semmit.
Látszott Lucán, hogy őt is eléggé megkínozták. Az arca véres volt és tiszta lila meg zöld.
- Na jó! A különleges képességünk...- mondtam volna, de Luca a szavamba vágott.
- Fanni ne! Ez az ember így is úgy is megöl!
- Hallgass!- kiáltott rá az ember barátnőmre és nagy pofont adott neki. Luca zokogott.
- Hogy lehet valaki ilyen szívtelen?
-Ne ezt kérdezd! Inkább mondd el végre mit tudsz!
- A különleges képességem, hogy egy szó hatására megölöm!- jutott eszembe egy egész hihető erő, amivel kimászhatunk a pácból.
- Mi az a szó?
- Holtan akar feküdni?
- Nem. A barátodnak is ez a képessége?
- Igen! Ő is meg tudja magát ölni.
- Kár, mert én mást hallottam.
- Mégis kitől?
- Véletlenül nem a semmi az a szó ?
-Nem.
- Akkor mondd ki!
- Miért ha nem, akkor mi lesz?
- Azt jobb, ha nem tudod!- mondta az ismeretlen.
- De én szeretném!
- Ne ellenkezz!
- Legalább elköti a sebemet?-  néztem a karomra, ami még mindig nagyon vérzett.
- Majd, ha normálisan válaszolsz.
- Tudja mit? Nem érdekel a karom! A vérzés úgyis eláll!- Levivel elég komoly felkészítésen vettünk részt, miszerint semmilyen helyzetben nem mondhatunk el bármit is a titkunkról.
- Látom téged nem nagyon lehet szóra bírni. Meghallgatjuk a barátodat is, hátha ő többet mondd.
- Én se fogok beszélni!
- Akkor biztos te sem bánod, ha ennek a kislánynak- mutatott Lucára- bármit is csinálok az arcával.- a barátnőm sírva fakadt.
- Inkább kínozzon engem,  minthogy lányokat bántson!- szólt vissza Levi- Miféle ember maga?
- Hagy nekünk egy kis gondolkodási időt?- kérdeztem.
- 5 perc- ment ki a rablónk.

Elővettem a telefonom. ami a zsebemben volt és már tárcsáztam is a számot.
- Szia kicsim!- szólt bele anya a telefonba.- Hol vagytok?
- Elraboltak minket.
- Miiii?
- Igen, jól hallottad.
- Hogy néz ki az a gonosz szörnyeteg?
- Háát magas...- kezdem bele, de hiába folytattam volna, ugyanis a telefonom lemerült.
- A fenébe!
- Nyugi itt az enyém is 97 százalékban feltöltve.- vette elő Levi a reményünket, de ekkor visszajött fogva tartónk.
- Ezt elkérném, ha nem baj.- szólalt meg.- Mire jutottatok?
- Arra, hogy nem mondunk magának semm...
- Mi?
 - Semmit- segített Luca.
- Ha ti nem, hát valaki más úgyis beszámol a titkotokról. Gyere kisfiam!

Ekkor előjött a hívott személy, nekem meg leesett az állam.