2014. augusztus 8., péntek

12.rész

                                      Sziasztok! Most viszonylag hamar jöttem az új résszel, de ne szokjátok meg tőlem ezt az időt. Az 588 oldalmegjelenítést, de most már jöjjön az új rész:       



  Szeptember 27., szombat



Közel két hete haragudtam anyára. Miden reggel egy " sziával" mentem el és egy "sziával" is jöttem vissza. Ennyi volt az össz  párbeszédem vele. Vacsorákon csak a többiekkel beszéltem, vagy szótlanul ültem az asztalnál. Anya rengetegszer kért elnézést, de én még nem tudtam megbocsájtani. 

Ma viszont már nem bírtam tovább, így amikor iskola készen mentem le a földszintre, megöleltem.
- Annyira sajnálom!
- Ígérd meg, hogy most már mindent elmondasz. Van még testvéred?
- Nem, nincs több. Viszont valamit tudnod kell. Nem ezzel kapcsolatos, hanem a képességgel. Szóval, van egy gonosz nő, Felicia, aki, mint ahogy a nevéből is látszik, nem magyar. Mindenkitől, akinek képessége van, el akarja venni az erejét. Ezért is kell ennyire vigyáznunk, főleg most, mert Magyarországon van. Remélem még Levi sem ment el az iskolába, mert mondani akarok min a négyőtöknek valamit.
-Nem, még nem ment el. együtt indultunk volna.
- Rendben! Akkor szólj a többieknek, hogy jöjjenek le! Líznek  is.

Hamar sikerült mindenkinek szólnom és percek alatt már lent is sorakoztunk anyánál. Miután elmondta nekik is azt, amit az előtt nekem, közölte, hogy elvisz minket a Védőkhöz, akinél bejelentenek. Telón jeleztem Lucának, hogy ma én és Levi nem megyünk suliba és már indultunk is.

A Védők épülete egy látszólag kis ház. Mivel, ha az ember kívülről szemléli, nem látja azt a nagy területet ami a föld alatt helyezkedik el. Amikor beléptünk az épületbe egy kedves, gömbölyded asszony sietett felénk.
-Jó napot! Beiratkozni jöttek?
- Bizony. Itt kell bejelentkezni?
- Igen

 Anya elsorolta a nevünket és a képességeinket is. A néni pedig elmondta, hogy amint vége van az óráknak ide kell jönnünk és 18 óráig itt is kell maradnunk, ugyanis Felicia akkor támad.
- Itt mitől vagyunk biztonságban- kérdeztem, mert nem értettem egy nagy ház, sok olyan gyerekkel, mint mi, miért ad biztonságot.
- A tudósok, akik itt vannak kifejlesztettek egy ellenszert
- De akkor miért nem viszünk magunkkal haza?
- Mert nincs annyi, hogy mindegyik család haza tudjon vinni belőle.
- Akkor itt fogjuk tengetni a mindennapjainkat? Hát, ez remek!
- Hé kicsim! Jó móka lesz!- mondta anya.
- Aha! Persze!-szóltam, majd odasúgtam Levinek, hogy: az első dolgunk lesz, hogy megszökünk.
A barátom szórakozottan bólintott, vagyis benne volt. Szerencsére ma még nem kellett ott maradnunk és hazamehettünk. Otthon apa éppen az erejével öntött ki magának a vizet. Megzavarhattuk, mert mikor beléptünk véletlen kiborította az egészet.
- A te dolgod lesz, hogy feltakarítsd!
- Apa könnyen felemelte a vizet és a lefolyó felett engedte el.
A mai napon több érdekes nem történt, csak annyi, hogy vége lett.

2014. augusztus 4., hétfő

11. rész

Szeptember 15., hétfő

Ma már mentem is suliba. Amikor beértem  Levi és Luca már ott volt. 
- Gyertek!- mondtam.
- Hát te még élsz?- kérdezte a mögöttem bejövő Ati.
- Igen. Úgy néz ki nem sikerült megölnöd. Nagyon sajnálom!- mondta Levi gúnyosan.
- Majd legközelebb! Na hagylak titeket. Menjetek csak a titkos helyetekre átváltozni!- válaszolt a szemét.
Azonban mi már nem mondtunk semmit, mert láttuk, hogy Szilvia fut felénk.
- Mindjárt jövök.- súgtam Levinek.
- Mit csinálsz?
- Legyen elég annyi, hogy Szilvi el fog menni.
. Oké.

A titkos helyen láthatatlanná változtam, majd visszamentem. Amikor Levi észrevett kissé meglepődött.
- Valami baj van?- kérdezte Szilvia.
- Nem nincs.
Ekkor kezemmel összekócoltam a haját, amiből nem érzett semmit. Levi el kezdett röhögni, a beszélgetőtársa meg zavartan a hajához nyúlt és az ujjával kifésülte. "Fogalmam sincs" mitől elkenődött a meseszép sminke, úgyhogy ő elrohant a mosdóba. Visszamentem a titkos helyre és átváltoztam, majd odasétáltam a barátomhoz. A barátomhoz. Olyan jó érzés. 
- Köszi!- hálálkodott Levi.
- Nincs mit! Jössz?
 - Persze!

Von és Tony is jöttek velünk, akik szintén "járnak".
- Bocsi Luca, de...
- Nyugodtan
- Köszi
 Mikor végre csak ketten voltunk Levi megcsókolt.
- Luca már tudja?
- Igen.- nem mondtam el neki, hogy miután ő kiment, én még fél órát csevegtem Lucával telefonon.
- Van egy rossz hírem: Szilvi és Ati összefogtak ellenünk.
- Jaj ne! Nekem is van egy rossz hírem: Unokatestvérek.
- Mi van? Ez komoly?
- Teljesen

Csengettek úgyhogy elindultunk ( volna) az órára. Egyszer csak mindenki megfagyott, csak Levi és én meg Tony-ék nem.
- Mi történt?- kérdeztem rémülten.
- Nem tudom. Én csak megfogtam a kezed
- És ettől megállt az idő?
- Nem tudom. Nézzük meg, mi lesz, ha újra megfogjuk egymás kezét.
Alighogy megtettettük újra mindenki mozogni kezdett, mintha mi sem történt volna. Nekünk eszünkbe sem jutott bemenni órára. Inkább Levi vállalta, hogy (láthatatlanul) bejön velem a lánymosdóba(!), Ugyanis ezt muszáj volt megbeszélnünk.
- Oké. Tehát, ha megfogjuk egymás kezét az idő egyszerűen megáll. Hihetetlen- foglalta össze Levi.
-Az. De hogy van ez Vonniek-nál ?
 Mikor ök is megcsinálták, az idő megint megállt.
- Szerintem menjünk vissza órára
- Jó ötlet
Mikor beléptünk mindenki csodálkozva nézett ránk.
- Hát ti meg hol voltatok?
- Otthon hagytuk a táskánkat és azt hoztuk el.
- És miért egyszerre érkeztetek vissza?
- Egy házban lakunk.
- Jó mindegy. Ti feleltek. Fanni kezdd el!
Matekóránk volt és ebből a tárgyból jó voltam, úgyhogy nem kellett Von segítsége sem, ötösre feleltem. Levinek viszont Tony súgta le az egészet, mert közte és e között a tantárgy között mérföldek vannak.
Mikor vége lett az órának mégis inkább úgy döntöttünk, hogy hazamegyünk.
Alíz és anya otthon volt szóval rögtön tudtam értesíteni arról, hogy valami baj van.
- Ti jártok? ez nagyon nem jó jel.
- Miért?
- Tudjátok azért kerültünk régen ide, mert elvileg két ugyanazzal  a különleges képességgel rendelkező ember egymásba szeretett.
- De hát senki nem tehet arr...- kezdtem volna el a mondandóm, de belém fojtotta a szót a látvány: Dave az inas repülve(!!!) jött fel a lépcsőn. Nem vett észre minket és nyilván azt sem tudta, hogy itthon vagyunk, ezért nem is tudhatta, hogy ezt hallani fogjuk:
- Tesó, kész vagyok az a plafonnal, jöhet az ablak. Máskor jobbat találj ki, ha azt szeretnéd, hogy a család közelében tudhass.
- Te anya testvére vagy?- Dávid ekkor vette észre, hogy mi is itt vagyunk és elöntötte a pír.- Miért nem mondtátok el?
-Na, jó! Most inkább megyek- hebegte a nagybácsim.
- Persze, hagyd csak rám.- mondta anya.- Igen. A testvérem.
- De miért nem beszéltél nekünk róla?
- Nem vagyok rá valami büszke.
- Akkor is a tesód!-háborodtam fel.- Én már nem bízom meg benned!- kiáltottam és elindultam a szobám felé. Ekkor láttam meg, hogy a húgom is hallott minket és rá sem bír nézni anyára.

Bementem a szobámba, bekulcsoltam az ajtót és láthatatlanná változtam. Nem sokkal később Levi jött át hozzám a titkos ajtónkon.
- Figyu Fanni! Anyukádnak biztos meg volt az oka, hogy eltitkolta.
- Mint mindent? Biztos még van egy rakás dolog amit nem mondd el nekünk.
- Lehet, hogy valamitől félt minket.
- Kitől? A testvérétől? Kérlek most inkább hagyj magamra!
- Ha te akarod
Gondolkodni akartam de nem volt rá erőm, cs fáradtan dőltem az ágyamba, ahol elnyomott az álom.