1. rész

Augusztus 31., vasárnap
Ne már holnap újra kezdődik a suli, vagyis a félelem, hogy rájönnek a mi kis titkunkra. Igazából én nem is látok ebben a képességben semmi olyat, ami jó lenne. De valaki igen. Luca például irigyel. Szerinte csodálatos lehet így az élet. Én csak arra használnám, hogy megtudjam Levi kibe szerelmes. Igen ám, csakhogy ha láthatatlanná változunk, akkor mások nem látnak minket, de mi egymást igen. 

De mindegy is, inkább az a fontos, hogy ne derüljön ki a titkunk. Ma voltam Tibiéknél, hogy együtt készüljünk fel az előttünk álló hónapok nehézségeire. Mikor elmentem hozzájuk Levivel azt mondtuk, hogy sétálunk egy kicsit, pedig igazából ott maradtunk és el kezdtünk kutatni.Ugyanis a szüleink és az ő szüleik kezdenek egyre gyanúsabbá válni. Elképzelhető, hogy ők tudják ezt az egészet. A kutatást a padláson kezdtük, sikerrel.

- Fanni, gyere, nézd mit találtam!- kiáltott a porfelhőkben úszó padlásról Levi, mivel én lent maradtam figyelni, hogy nem-e jön valaki, mert elég nagy zajt csaptunk.

Egy naplószerűséget  talált amire rá volt írva valami, amit már nem lehetett elolvasni, mert lekopott. Valami családfa lehetett, mert csupa Gaál vezetéknevű ember volt benne. Mindegyiknek volt különleges képessége is. Az igazi meglepetés még csak ezután jött, mert feltűnt egy Kis név is.Vagyis a családunk, ha nagyon távoliban is, de rokonságban áll a Gaál családdal.
-Úristen ezt nem hiszem el!- kiáltottam fel kissé hangosan, de nem számít, mert nem hallotta senki. Azt viszont igen, hogy útközben megbotlottam egy dobozban, ami nagy puffanással esett le a padlásról.
-Ki volt ez?-hallottam Leviék anyjának kiáltását.
-Óóó, lebuktunk- mondtam rémültséggel a hangomban.
-Nyugi-mondta Levi és villámgyorsan visszarakta a naplót.-Gyere még van időnk lemenni, aztán bejövünk az ajtón és azt mondjuk, hogy most érkeztünk meg a sétából!
-Oké-gondoltam magamban, de amikor le akartam menni, megint megbotlottam valamiben és aztán észrevettem, hogy addigra Tibiék anyja felért. Hupsz!
- Attól még, hogy nem látlak titeket gyerekek tudom, hogy itt vagytok!- hallottam még messziről, ugyanis időközben Levi karon ragadott és futottunk ki az utcára, majd mikor úgy gondoltuk, hogy biztonságos és senki nem lát meg minket, visszaváltoztunk.
- Ez megvan, most pedig menjünk el hozzátok és utána megint vissza hozzánk.-állt elő egy (újabb) remek ötlettel Levi.
-Én mindenbe beleegyezek, csak menjünk már el innen.
Ekkor újra láthatatlanok lettünk és mentünk hozzánk. Mikor megérkeztünk sietve benyitottunk a szobámba, ahol valaki már ült az asztalomnál...