Szeptember 11., csütörtök
A költözés napja
Ma ébredtem utoljára ebben a szobában. Este már egy másik épületben alszom el. Ma se én, se Levi nem mentünk suliba, úgyhogy feleslegesen pakoltam be táskámba. Az összes cuccom dobozokba volt rakva én pedig ott ültem a szoba közepén és telefonáltam.
-Hali- szólt bele a legjobb barátnőm a telóba négy csöngés után .
- Szia Luca! Figyi, ma el tudod hozni a házit a kastélyszerű építménybe? Oda költözünk mi és Leviék.
-De király! Persze!
- Köszi. De úgy számolj, hogy utána még egy órát ott leszel, mert sok mindent meg kell beszélnünk.
- Oké. Csövi!
- Szia!
Kopogtak.
- Bejöhetsz!
- Mehetünk?- kérdezte anya miután kinyitotta az ajtót.
-Persze!- mondtam, majd felkaptam egy dobozt. "Véletlenül" pont azt, amiben Vonnie( aki, mivel rám hasonlít) szunyókált békésen. Nem igazán bírja ezt a korán kelés dolgot.- Nem baj ha ezt fogom?
- Nyugodtan. Így legalább egy dobozzal többet be tudunk pakolni.
A kocsival hamar megérkeztünk a "kastélyhoz", ahol a Gaál család már várt minket.
- Na akkor a lakásbeosztás a következő: A négy gyerek a legfelső emeleten lesz és rájuk jut négy hálószoba, egy fürdőszoba, egy dolgozószoba- ahol 4 íróasztal+4 szék van- és a padlás jut, ahonnan a tetőre is fel lehetne menni, ha megengednénk. Az első emeleten vannak a felnőttek, két hálószobával-amiben egy-egy franciaágyban- , egy dolgozószobával- ahol szintén négy asztal van a hozzá tartozó székekkel-, egy fürdőszobával. A földszinten van egy fürdőszoba. egy nagy nappali, egy étkező, egy konyha, egy előszoba és lejárat a pincébe.
- De király- reagálta le Levi elsőként.
-Szerintem is jó-mondtam.
- Ja és még valami bemutatom az inast, aki tud a képességekről is. Neki is van egy szobája a 2. emeleten.
-Sziasztok! Szekeres Dávid vagyok,de szólítsatok nyugodtan Dávidnak vagy Dave-nek.- Egy olyan 30 év körüli férfi lehetett és nagyon hasonlított anyára. Gyanúsan.
- Anya, honnan ismered Dávidot?-
- Csak egy régi munkatársam.
-Oké. Én megyek fel kipakolni.-
- Én is megyek vele- mondta Levi.
Mikor felértünk a mi emeletünkre, láttuk, hogy a szoba ajtókra ki van írva, hogy melyik kié. Az én szobám nagyon szép és nagy, ráadásul két ablaka is van, amiből meg lehet csodálni a gyönyörű kertet. A Levi szobája mellettem van, a húgomé velem szemben, Tibié pedig átlóban az enyémmel.
- Neked nem volt gyanús Dave és anya hasonlósága?
- De. Szerintem valami rokonok lehetnek.
-Szerintem kezdjünk el kipakolni, mert így sem leszünk készen a nap végére. Már Vonnie is felkelt és körbenézett az új szobámban, ahol ő is fog lakni.
- Szép csak poros.- igaza volt a szobák olyan porosak voltak, hogy nem lehetett látni még a színüket se. Az tuti, hogy egész hétvégén takarítani fogok.
A felénél sem jártam a rengetek cuccom kiszedésének, amikor megjelent az ajtóban Luca.
- Szia! Gyere be nyugodtan! Én is mindjárt jövök, csak szólok Levinek.
- Rendben.
- Levii!
- Itt vagyok!
- Gyere, megjött Luca!
Rengeteget beszélgettünk, én meg közben még pakoltam is. Von és Tony is jelen volt és ha mondtak valamit, azt mi rögtön továbbadtuk Lucának is.
- Nekem mennem kell. Sziasztok!
- Cső!
-Szia!
-Gyerekek gyertek le vacsorázni! Mivel nem tudtunk készíteni, pizzát rendeltünk. Remélem nem baj.
- Nem. Megyünk mindjárt. Dave..?
-Igen?
- Már gyerekkorodban is ismerted anyát?
- Igen, egy oviba és egy iskolába jártunk.
- Értem. Mehetünk!
A vacsora isteni volt. Az étkezőnk akkora, mint a régi házunkban a nappali. Evés után megfürödtem, bepakoltam holnapra, majd lefeküdtem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése