2014. szeptember 22., hétfő

Megtekintések

Úristeen! Kishíján felsikoltottam, amikor megláttam az 1000+ megtekintést. Még most se fogtam fel igazán. Köszönöm, köszönöm, köszönöm!

Kitty Charmmy( aki örömtáncot lejt)

2014. szeptember 21., vasárnap

13. rész

Sziasztok! Bocsi, hogy ilyen késő jöttem az új résszel, de sajnos nagy ihlethiányban szenvedek és nem volt semmi ötletem. Rettenetesen köszönöm a most 985+ oldalmegjelenítést és a plusz egy feliratkozót

Na, de kezdődjön az új rész.

Szeptember 29., hétfő

Ahogy Levivel megbeszéltük, másnap megpróbáltunk megszökni,ami  nem egészen úgy sikerült, ahogy szerettük volna.

De kezdjük az elején. Éppen unalmas perceinket töltöttük a kisgyerekek közt, amikor már nem bírtam tovább és jeleztem neki, hogy kezdődhet a műsor. A szökés tervét teljesen rábíztam, mert ő rengeteg ilyen filmet néz és hát van egy kis tudása. Sajnos a legegyszerűbb módszert a láthatatlanná válást nem vethettük be, mert abban a szobában a képességeinket nem tudjuk használni.
- Na, hadd lássam azt az ördögi tervet- nyúltam Levi papírfecniéhez, amire össze-vissza firkálva  és tele lehúzogatással volt ábrázolva a remek ötlet. Már el is kezdtük volna bevetni, amikor odajött hozzánk az egyik felügyelő és, mintha csak ovisok lennénk megkérdezte:
- Mit rajzoltok?
- Háát...ööö. alagutat.- improvizáltam büszkén és részemről már le is zártam volna a témát, de ő nem hagyta annyiban. Eközben Levi nagyban satírozta a papírt, aminek a közepén ott díszelgett óriás betűkkel az Akció.  Szerencsére az a vaksi nem vette észre.
- Milyen alagutat?
- Hát a póniknak?
- Minek nekik az alagút?
- Nem mindegy az magának?- szóltam vissza, kissé talán durván, de jogosan.
- Na jó!- háborodott fel teljesen indokolatlanul.- Ti ketten a sarokba!- mutatott ránk.
- Ez most komoly?
- Úgy nézek ki, mint aki viccel? Indítsatok!
Levivel egymásra néztünk, majd egész egyszerűen kirohantunk az épületből. Éreztünk, hogy követnek, ezért láthatatlanná változtunk. Nem is nagyon figyeltük az utat, inkább hátra-hátra pillantgattunk és örömmel konstantáltuk. hogy a vének visszamentek az ovisaikhoz. Hirtelen valaminek, vagy inkább valakinek nekiütköztem, ezért előre, néztem és akkor megláttam... Feliciát.
- Lám-lám- kezdte gúnyosan.- Csak nem megszöktetek? Pedig az olyan csúnya dolog.- éreztem, ahogy hideg kezével megmarkolja a vállam és felemel.
- Eresz el! Levi fuss!- kiáltottam hiába barátomnak, akinek azonban esze ágában sem volt ott hagyni.
- Miért eresztenélek el, csak mert megkérsz?- folytatta a gonosz.
- Talán ezért?- kérdezte a húgom, aki fogalmam sincs, idő közben, hogy került oda, de az akkor nem is olt lényeges, az már inkább amit tett. Felemelte a villanyoszlopot és megdobta vele Feliciát, aki emiatt elengedett.
- A két testvér összefog? Hogy ez milyen édes.- mondta, miután leemelte magáról a nehéz tárgyat.
- mondhatni igen.- pacsiztam le a hugicámmal, aki azt követően már dobta is a következő tágyat, egy hirdetőtáblát. sajnos a kőszívű elhajolt, így a hirdetőtábla másra esett.. Levire.
-Úristen! Nee!- kiáltotta fel.
odarohantam Levihez és Liz segítségével leemeltem róla a táblát, majd amilyen gyorsan csak tudtam, hívtam a mentőket.
Most itt fekszik mellettem a barátom, aki egy lélegeztetőgéppel gyarapodott és az élete forog kockán.