8. rész

Szeptember 13., Szombat


Tegnap semmi említésre méltó  nem történt.
A mai nap viszont annál izgalmasabb volt. A szobámat takarítottam, ami, mint kiderült lila és fehér bútorok vannak benne. Az egyik szekrényt arrébb húztam, mivel nem tetszett a helye. Mögötte egy ajtó volt. Ki akartam nyitni, de a zár hiába nyílt, az ajtó mindig nekiütközött valaminek. Átmentem Levihez, mivel az ajtó az ő szobájával szemközti falon volt. A keresett személy a nagy rendetlenség közepén játszott a laptopján.

 Ahogy sejtettem, egy szekrény miatt nem tudtam kinyitni az ajtót.
- Segítesz nekem elhúzni azt a szekrényt?
- Persze!
Egy picit arrébb vittük és már látszott is az ajtó egyik része. Mikor teljesen eltoltuk, Levi kíváncsian nézte az "átjárót".
- Ez hova vezet?- kérdezte.
- Hozzám- mondtam mosolyogva.
- De király!
- Szerintem is.
- Figyu, nekem az az eszement ötletem támadt, hogy menjünk fel a tetőre.
- Én meg olyan eszement vagyok, hogy belemegyek.

Von-ék is jöttek velünk és amíg mi ültünk a tetőn, addig ők repkedtek. Sajnos csak egy kicsit tudtunk ott lenni, ugyanis lebuktunk.
- Gyerekek, most azonnal gyertek le onnan!
- Hupsz!- néztünk egymásra Levivel.

Mikor lemásztunk anya meghallgatott minket és ez lett a vége:
- Két hét szobafogság, kérem a laptopokat! Tanulni fogtok, felmondjátok, utána pedig kitakarítjátok a szobátokat!
- Ne már anya!
- De már Fanni!

Miközben felmentünk a lépcsőn én Levit vigasztaltam.
- Nyugi, a felmondásban majd segítenek Tony-ék, a takarításban pedig én.
- De a laptop?
- Van telód, amin van net!
- Igaz!

Fél óra "tanulás" után lementünk, hogy felmondjuk a leckét.
- Már készen is vagytok?- kérdezte anya megdöbbenve.- Remélem tudjátok, hogy ez nem hülyeség.
- Igen tudjuk. De nem kezdhetnénk?- mondtam türelmetlenül.
Vonnie-ék  végigsúgták az egészet, úgyhogy anya végül megengedte, hogy befejezzük a tanulást. Én mivel már a takarítás nagy részével végeztem, fél óra múlva teljesen kész voltam a szobámmal. Átmentem az ajtónkon Levihez, aki nélkülem hozzá sem kezdett a szoba tisztaságának eléréséhez. Szerencsére erre is gondoltam, mert Vonnie és Tony is be volt fogva.
- Rendben! Akkor Levi portalanít, én porszívózok, Vonnie ablakot mos és Tony a falt tisztítja, beleértve a csillárt is.
Két óra múlva fáradtan huppantam le az ágyamra, hogy végre aludjak egy kicsit, de a húgomnak eszébe jutott, hogy az új helyen velem együtt tartson teadélutánt a babáinak.
- Nem baj ha ezt most kihagynám?- mondtam kimerülve.
-De baj. Kééérlek Fanni!
- Ahhoz mit szólsz ha nem játszom, de elárulok neked egy titkot.
- Benne vagyok.
- Rendben. Akkor most bemutatom neked Vonnie-t. Von gyere, ő itt Alíz!
- Jaj, de édes!- sikított a húgom.
- Csak légyszíves ne mondd el ezt a titkot senkinek, főleg anyáéknak ne! Jó?
- Jó.
Ekkor megjelent még egy démon.
- Ha jól sejtem ő itt a te démonod.
- Tényleg?- csillant fel Líz szeme.
- Tényleg.-válaszolta a démon.-Az én nevem Casie és tényleg Alíz démonja vagyok.
- De jó van egy saját cuki kis Casie-m.
- Azonban van egy kis probléma. Ahhoz, hogy valakinek démonja lehessen, a különleges képességét már meg kell, hogy kapja. Szóval készülj fel, hogy a tárgyak hamarabb fognak engedelmesedni neked, mint vártad.
- Hurrá!- Alíz örömében a két kezét felemelte, mire leesett a csillár.
- Úristen!- kaptam a fejemhez.- Akét démon váljon láthatatlanná, mert hívom anyát!
- Mi az?- kérdezte anya, de miután bejött a szobámba, ő is elhallgatott.- Ez.. ez, hogy lehet?
- Nem tudjuk- löktem meg észrevétlenül hugicám vállát.- Felemelte a karját és leesett a csillár.
- Ez nagyon nem jó. Őt és Tibit még felkészülésre kellett volna járatni.
- Elárulnád nekem, hogy mégis hova?
- Az nem lényeges. Alíz teljesen tudatlan és hosszú idő, mire megtanulja, úgyhogy fél évig nem mehet iskolába és az apja fogja őt felkészíteni.
- Igen,nem megyek suliba!- Alíz megint csinált valamit a kezével, így a leesett csillárral majdnem eltalált engem.
- Kislányom ez nem vicces! Fél évig megtiltom, hogy kigyere  a szobádból!
- Mi?- kérdeztük egyszerre.
- Amíg nem érti meg a tárgyak mozgatásának fortélyát, addig életveszélyes is lehet.
- De nem tilthatod el tőlem a húgomat!
- Nincs más választásom. Tibit pedig most rögtön beíratom a tanodába.
- Milyen tanodába?
- Nem fontos!
- De igenis az!
Alíz szomorúan bevonult a szobájába, amiből fél évig csak vécézésre teheti kin a lábát. Én meg dühösen lefeküdtem az ágyamba és elnyomott az álom.

7.rész

Szeptember 11., csütörtök

A költözés napja

Ma ébredtem utoljára ebben a szobában. Este már egy másik épületben alszom el. Ma se én, se Levi nem mentünk suliba, úgyhogy feleslegesen pakoltam be táskámba. Az összes cuccom dobozokba volt rakva én pedig ott ültem a szoba közepén és telefonáltam.

-Hali- szólt bele a legjobb barátnőm a telóba négy csöngés után .

- Szia Luca! Figyi, ma el tudod hozni a házit a kastélyszerű építménybe? Oda költözünk mi és Leviék.

-De király! Persze!

- Köszi. De úgy számolj, hogy utána még egy órát ott leszel, mert sok mindent meg kell beszélnünk. 

- Oké. Csövi!

- Szia!

Kopogtak.

- Bejöhetsz!

- Mehetünk?- kérdezte anya miután kinyitotta az ajtót.

-Persze!- mondtam, majd felkaptam egy dobozt. "Véletlenül" pont azt, amiben Vonnie( aki, mivel rám hasonlít) szunyókált békésen. Nem igazán bírja ezt a korán kelés dolgot.- Nem baj ha ezt fogom?

- Nyugodtan. Így legalább egy dobozzal többet be tudunk pakolni.

A kocsival hamar megérkeztünk a "kastélyhoz", ahol a Gaál család már várt minket.

- Na akkor a lakásbeosztás a következő: A négy gyerek a legfelső emeleten lesz és rájuk jut négy hálószoba, egy fürdőszoba, egy dolgozószoba- ahol 4 íróasztal+4 szék van- és a padlás jut, ahonnan a tetőre is fel lehetne menni, ha megengednénk. Az első emeleten vannak a felnőttek, két hálószobával-amiben egy-egy franciaágyban- , egy dolgozószobával- ahol szintén négy asztal van a hozzá tartozó székekkel-, egy fürdőszobával. A földszinten van egy fürdőszoba. egy nagy nappali, egy étkező, egy konyha, egy előszoba és lejárat a pincébe.

- De király- reagálta le Levi elsőként.

-Szerintem is jó-mondtam.

- Ja és még valami bemutatom az inast,  aki tud a képességekről is. Neki is van egy szobája a 2. emeleten.

 -Sziasztok! Szekeres Dávid vagyok,de szólítsatok nyugodtan Dávidnak vagy Dave-nek.- Egy olyan 30 év körüli férfi lehetett és nagyon hasonlított anyára. Gyanúsan.

- Anya, honnan ismered Dávidot?- 

- Csak egy régi munkatársam.

-Oké. Én megyek fel kipakolni.- 

- Én is megyek vele- mondta Levi.

Mikor felértünk a mi emeletünkre, láttuk, hogy a szoba ajtókra ki van írva, hogy melyik kié. Az én szobám nagyon szép és nagy, ráadásul két ablaka is van, amiből meg lehet csodálni a gyönyörű kertet. A Levi szobája mellettem van, a húgomé velem szemben, Tibié pedig átlóban az enyémmel.

- Neked nem volt gyanús Dave és anya hasonlósága?

- De. Szerintem valami rokonok lehetnek.

-Szerintem kezdjünk el kipakolni, mert így sem leszünk készen a nap végére. Már Vonnie is felkelt és körbenézett az új szobámban, ahol ő is fog lakni.

- Szép csak poros.- igaza volt a szobák olyan porosak voltak, hogy nem lehetett látni még a színüket se. Az tuti, hogy egész hétvégén takarítani fogok. 

A felénél sem jártam a rengetek cuccom kiszedésének, amikor megjelent az ajtóban Luca.

- Szia! Gyere be nyugodtan! Én is mindjárt jövök, csak szólok Levinek.

- Rendben.

- Levii!

- Itt vagyok!

- Gyere, megjött Luca!

Rengeteget beszélgettünk, én meg közben még pakoltam is. Von és Tony is jelen volt és ha mondtak valamit, azt mi rögtön továbbadtuk Lucának is.

- Nekem mennem kell. Sziasztok!

- Cső!

-Szia!

-Gyerekek gyertek le vacsorázni! Mivel nem tudtunk készíteni, pizzát rendeltünk. Remélem nem baj.

- Nem. Megyünk mindjárt. Dave..?

-Igen?

- Már gyerekkorodban is ismerted anyát?

- Igen, egy oviba és egy iskolába jártunk.

- Értem. Mehetünk!

A vacsora isteni volt. Az étkezőnk akkora, mint a régi házunkban a nappali. Evés után megfürödtem, bepakoltam holnapra, majd lefeküdtem.

6.rész

Szeptember 10., szerda

Egy hete fekszem ebben az idegesítő gipszben. Annyira unalmas, hogy azt nem lehet szavakba önteni. Az óra nálam rég nem játszik szerepet.Csak arra várok, hogy délután megjöjjön Levi. Minden nap eljön és hozza a házit, sőt ott is marad velem. Tegnap például megnéztük az Avatar-t.  

A mai nap is úgy indult, mint a többi. Felkeltem, feküdtem és vártam a délutánt. Pár perc múlva anya nyitott be.

- Most, hogy felkeltél mondanom kell valamit. Holnap elköltözünk.- monda úgy, mintha csak azt közölné, hogy kisütött a nap.

- Mi? Miért? Hova?- kérdeztem döbbenten.

- Az okát nem mondom el. Nem messze innen van egy kastélyszerű ház, abba költözünk.- Jól ismertem azt a házat. Három emeletes, rengeteg szobával.

-De nem lesz az nagy nekünk?

- Nem csak mi költözünk oda, hanem a Gaál család is.

- Szó...Szóval együtt fogunk lakni Leviékkel?

-Pontosan-belül ujjongtam-

-Az jó

-És még valami. Az orvosok azt mondták, hogy ma menjünk be veled és megvizsgálják, hogy vagy.

- Rendben. Felőlem indulhatunk

A kórházban amint megérkeztünk, sorra is kerültünk. Az orvosok röntgeneztek meg szöszöltek, aztán végre megszólaltak.

- Jó hírem van. Kapsz egy mankót és mehetsz iskolába is.

- Köszönöm. Mehetünk?

-Persze

Vééééééégre. Nem kell tovább feküdnöm.☺ Alig vártam, hogy megjöjjön Levi.

- Hello!

-Szia Levi! Óriási híreim vannak.

-Megtudtál valamit?

-Nem. Nem azzal kapcsolatos.

-Hallgatlak.

- Mehetek suliba

- Aha

-Ééés... elköltözünk...veletek

- Miii? Hova?

-Tudod abba a kastélyszerűségbe.

- De jó!

- Ugye. Ráadásul már holnap kezdődik a költözés. Úgyhogy azt javaslom kezdj el pakolni!

- Oké. Akkor megyek is. Szia!

-Szia!

Ott maradtam egyedül és- bár kicsit idiótának tűnhettem- vigyorogtam. Aztán kopogás nélkül bejött a szobámba Szilvia (!!!) és az arcomra fagyott a mosoly.

-Elárulnád, hogy mit keresel itt ??

- Az nem fontos.  Megkérdeztem a húgod és nincs is tarantulád. Se a családodból senkinek. Mégis ott volt az előszobában egy tarantula és te tudtál róla. Mi folyik itt?

- Semm... Ugyan mi folyna? Egyébként is az rád nem tartozik!- csattantam fel.

- Jó mindegy. Nem ezért jöttem. Le a kezekkel Leviről! Ő az enyém!

- Mi az, hogy a tiéd? Ő senkié és egyébként is téged UTÁL!

- Mi? Ez nem igaz!

- Jó, akkor kérdezd meg tőle!

- Rendben. Amúgy látom én, hogy bele vagy zúgva, de csak úgy mondom, mellettem esélyed sincs. Ami a kis titkodat illeti, úgyis megtudom amit akarok!

- Mégis mit tudnál meg mikor nincs semm... szóval nincs titkom.

- Miért nem  mondod ki, hogy semmi?

-Csak. Na hagyjál békén és menj el!

Gyorsan bepakoltam holnapra, majd egy kicsit felnéztem a netre. Éppen zenét hallgattam, amikor csöngött a telóm. Gyorsan leállítottam, aztán felvettem.

-Tudsz valamit arról, hogy Szilvia mit keres  az ablakom alatt és miért kiabálja azt, hogy "tényleg utálsz"?

- Legyen elég annyi, hogy nem hitt nekem, ezért elküldtem hozzád, hogy kérdezzen  meg téged. Csak légy őszinte.

- Oké. Ha te akarod. Szia

- Szia

Leraktam a telefont, kikapcsoltam a laptopot és lefeküdtem, mert már késő volt.

5.rész

Szeptember 3., szerda

Borzalmas nap

Reggel felkeltem. Na köbö ez volt a legpozitívabb pillanat a napomban. Mikor sétáltam le a lépcsőn megbotlottam a húgom ott hagyott babájában. Jó nagyot zakóztam és ráestem a kezemre és a lábamra. A fejemet is bevertem, mert alighogy leestem, minden elhomályosult előttem...

Amikor újra felkeltem egy fehér szobában voltam, csupa fehér-zöld ruhás nővérkével. Egy másodperc töredéke alatt rájöttem, hogy egy kórházban fekszem.

 Ekkor belém nyílalt a  fájdalom.

-Áúúú! A lábaaaam nagyon fáááj, áúúúúúúú!- könny szökött a szemembe. Körülnéztem magamon. Láttam, hogy a jobb karom és lábam be van gipszelve.

- Felébredt!- mindenki örült nekem. Na kösz. Én ott szenvedtem ők meg annak örültek, hogy felébredtem. Látták, hogy lélegzek, nem? 

-Jó reggelt... vagy inkább délutánt! Na mindegy. Örülök, hogy felkeltél. Az eredmények szerint,1 hétig biztosan gipszben lesz a lábad és a karod. A jó hír az, hogy annyira nem súlyos a sérülésed, hogy itt kell maradnod, úgyhogy hazamehetsz. Iskolába viszont értelemszerűen nem, hiszen egész nap feküdnöd kell, meg a lábad is fel lesz kötve.- közölte velem az eredményeket az egyik orvos.

-Köszönöm! Amúgy valaki elárulná, hogy miért van RÓZSASZÍN gipsz a lábamon?

-Elfogyott a többi szín. De gondolj bele, rózsaszín, az olyan hercegnős!- úristeen! Mit gondol hány éves vagyok? Mindenesetre magamra erőltettem egy mosolyt és úgy válaszoltam.

-Igaza van, köszönöm!

Otthon még egy meglepetés ért: Vonnie szintúgy eltörte a kezét és a lábát, mint én.

- Mi  történt?

- Ja, semmi csak ha te megsebesülsz, akkor a démonoddal ugyanaz történik.

- Értem. Legalább van társaságom. Viszont így, hogy te is eltörted a lábad nem tudunk kutatni.

-Ha akarod szólhatok démonkommunikációval  Tony-nak.

- Azt hogy? Mi az a démonkommunikáció?

- Erősen rákoncentrálunk és így akinek küldjük megkapja.

- Oké! Akkor viszont azt is üzend meg neki, hogy mondja el Levinek, mi történt!

-Rendben. "Elküldtem"!

-Köszi!

-Azt mondja, mindjárt jön és, hogy Szilvi már rég elindult hozzád.

- Vajon mit akar ez nekem mondani? Fogadjunk, hogy Levivel kapcsolatos. Elintézem.- anya abban a pillanatban kopogott az ajtón.

- Bújj el!-suttogtam Von-nak.

- Kicsim, bejöhetek?

-Persze! Mi az?

- Egy lány, Szilvia jött ide és valami olyasmit hajtogat, hogy le a kezekkel Leviről.

- Segítesz?  Légyszíí!-

-Na jó. Madárpók- mondta ki a varázsszavakat.

-Jaj ne, elszabadult a madárpókom! A házban bárhol lehet!- üvöltöttem úgy, hogy Szilvi nagyothalló füle is hallja. Következmény:

- Ááá, segítség! Inkább elmegyek innen. Ááá, még a végén megmérgez!Ááá!-Majd' kiszakadt a dobhártyám. Ez a lány úgy nyávog, hogy a macska is csak nézi.

-Elmeeeeeeeeeeeeeeeent! Igggggen!☺

Nem sokkal később Levi is megjött, akit már sokkal, sokkal, sokkal szívesebben fogadtam.

-Szia!

-Heló! Te jó ég! Olyan vagy mint egy múmia. Most szépen mondd el mi történt!

- Igenis Uram!☺

Neki is elmeséltem a "történetemet". Majd felküldtük a padlásra Tony-t egy kicsit körülnézni.

- Lom a lom hátán. Nem találtam semmit. Viszont hallottam egy beszélgetésfoszlányt. Anyukád és Trudie valami gonoszról beszéltek, meg arról, hogy elrabolnak titeket.

- Ez durva! Ennyit hallottál?- kérdezte Levi.

- Igen

Leviék elmentek én pedig elaludtam, mert eléggé kimerültem.

-

Megtekintések

Huh, elértük azt, hogy több, mint száz megtekintése volt már a blogomnak. Nagyon büszke vagyok és remélem, hogy egyre több lesz.

4. rész

Szeptember 2., kedd

különös lény 

Reggel, amikor megérkeztem a suliba, Levi rögtön rángatott is a titkos helyünkre.

-Valamit mutatnom kell.-közölte-Válj láthatatlanná!
 -Semmi- mondtam és át is változtam és ekkor észrevettem valamit, ami nem volt ott.- Levi, ők kik?- kérdeztem. Nagyon fura kis lények voltak, pici szárnyakkal az oldalukon. kicsit átlátszóak, olyasmik, mint a szellemek. Olyan volt a fülük, mint egy cicának és nem voltak nagyobbak egy focilabdánál.

- Hát, az egyiket úgy hívják, hogy Tony, de a másikat nem tudom. Reggel, mikor láthatatlanná változtam, akkor találkoztam vele.- Tony érdeklődve nézett  felém.

- Te ki vagy?- kérdezte kissé rekedtes hangon.

- A nevem Fanni és egy különleges képességekkel rendelkező ember vagyok.De te mi vagy és  hogy  kerültél ide?- kérdeztem.

- Én egy démon vagyok és akkor születek meg, mikor egy olyan ember, mint te vagy rájön arra, hogy igazából nem véletlen, hogy ilyen furcsának született. Mindenkinek van egy saját démonja. Én Levi démonja vagyok.

-Akkor gondolom te pedig az én démonom vagy.- mondtam a Tony mellett lebegő  kis lénynek, aki egyébként nagyon édi volt.- Mi a neved?

-Vonnie.- válaszolta halkan.

-Az nagyon szép név. Egyébként nektek démonoknak van valami különleges képességetek?

- Tudjuk az időjárást irányítani.

-Az jó.Innentől kezdve mindig velünk lesztek?

-Igen, az a feladatunk, hogy vigyázzunk rátok, vagyis a titkotokra.

- Akkor apáéknak is vannak ilyen "őrzői"?

-Igen, mivel ők is tudják, ezért nekik is vannak. Az ő nevük Trudie és  Buck.        .
Hallottuk a csengőt, úgyhogy bementünk a terembe. Törivel kezdünk.
-Mindenki leül a helyére, Kis Fanni felel.- mondta köszönés nélkül.
Na ne már..
-De miből?-kérdeztem.
-Hát a tavalyi anyagból.
Ja az már más.
-Hát akkor kezdem is a magyarokkal. A magyarok a Tordai hasadék...-itt megálltam, mert nem tudtam tovább. Ekkor váratlan segítségem jött, ugyanis valaki súgott, aztán a  hang irányába néztem és megláttam Vonnie-t a tanári asztalnál. Nemes egyszerűséggel felolvasta nekem, ami a könyvben volt.-Szóval a Tordai hasadék bal lábától elindultak át Etelközön és 895-től 900-ig elfoglalták Magyarországot.

Így, hogy Vonnie segített, ötös (!!!) lett a feleletem. Megígérte, hogy innentől kezdve mindig fog. Na ki a mázlista? Één. :-)

Szünetben Levivel, Tony-val és Von-nal elvonultunk a szokásos helyünkre és én meg Levi átváltoztunk.
- Ti démonok tulajdonképpen meghaltok, vagy halhatatlanok vagytok?
- Akkor halunk meg, amikor ti.
- Értem. De nektek kell valamit is ennetek? Vagy kell aludnotok?
- Elég fura dolgokkal, felhőkkel táplálkozunk. Mi is alszunk.
- Rendben, akkor készítek neked otthon egy kis ágyat.
- Köszi, ha anyukád bejön, majd elbújok a takaró alá.
- Ez jó ötlet.

Otthon egy kartondobozt átalakítottam Vonnie-nek és csinosan berendeztem neki:találtam egy kis "takarót", meg volt egy mini párnám is. Aztán behívtam magamhoz és megkérdeztem, hogy megfelel-e neki.
- Igen. Nagyon jó és puha.

Bepakoltam másnapra,  aztán lefeküdtem, mert nagyon ki voltam fáradva.

3. rész

Szeptember 1., hétfő

Első nap a suliban

Reggel nagy izgalommal sétáltam be az iskola kapuján. Megláttam Levit és máris odafutottam hozzá.

- Na, hogy ment tegnap? Bevették?- kérdeztem.

-Persze.- mondta lazán Levi.

-Huh- nagy kő esett le a szívemről- azért ez meleg volt.

-Tudom. Ma nálatok folytatjuk a kutatást.

-A padláson?

-Hol máshol?

Megérkezett Szilvia. Utálom azt a lányt. A egyik nyávogós osztálytársunk és ő is bele van zúgva Levibe, ráadásul elég feltűnően nyomul rá. Mondjuk Levi is utálja.

-Szia Levi!- mondta szinte már visítva.

-Hello- mondta Levi elég unottan- játszunk bújócskát?

- a te akarod. Ő is játszik?- beszélt rólam Szilvi köbö úgy, mintha egy kutya lennék.

-Persze. Te vagy a hunyó.

Szilvia végre el kezdett számolni 30-ig, mi meg addig egy nyugis helyre mentünk, kimondtuk a varázsszót és eltűntünk. Pont jókor, mert jött is Szilvi.

-Leviiiii, merre vaaaagy?

-Az orrod előtt te görény!-utánoztam őt nyávogós hangon, Levi meg röhögött rajtam. Ekkor megjött Luca is.

-Luca, nem láttad Levit? Éppen bújócskáztunk vele és Fannival, de egyikőjüket se találom.

-Ó, én azt hiszem tudom, hol vannak. A szokásos búvóhelyükön.- mondta Luca szórakozottan.

- Kösz, de ha nem mondod el, az hol van, akkor nem sokra megyek ezzel az "információval".- válaszolt Szilvia, idétlen idézőjeleket mutatva a kezével.

-Bocsi, de az rád nem tartozik- és, hogy még jobban idegesítse, ezt is hozzátette:- Csak a barátaiknak mondják el.

-Én nagyon is közeli barátja vagyok Levinek ha nem tudnád.- Pufogott "Nyávogi Kisasszony".

-Lehet, de Fanninál biztos nem közelibb. Tudod ő Levi legjobb barátja.

Itt elmosolyodtam és Levire néztem. Mintha kicsit zavarba jött volna, amit nem igazán értettem.

Amúgy a kisasszony távozott tovább keresve minket, mi pedig (természetesen nem mindenki szeme láttára, hanem elvonulva) visszaváltoztunk. 

- húú, köszi Luca! Hallgatni is rossz volt..

- Nincsmit! Semmiség.

Egyébként a nap további része a suliban nyugisan telt, bár kicsit megijedtünk, mert kiderült, hogy Ati nem lesz egész héten, de szerencsére nem jött rá senki semmire. 

Délután megjött Levi és felmentünk a padlásra. Mázli, hogy anyáék elmentek otthonról vacsorázni, így nem kellet attól félnünk, hogy lebukunk.

Nyugodtan felsétáltunk a padlásra és kutattunk. Láttam, hogy anya tegnap volt fenn és rengetek ideig pakolt. Ennek az lett a következménye, hogy csomó időnk elment, azzal, hogy a rengeteg régi cuccot leszedjük a lényeges "kacatokról". Úgyhogy ott is csak egy ugyanolyan családfát találtunk. Pár perccel később csörgött a telóm, anya hívott.

-Szia kicsim, indulunk haza.

-Oké szia.- mondtam sietve majd leraktam a telefont és szóltam Levinek, hogy riadó, pakolás.

Szerencsére időben végeztünk és még arra is volt idő, hogy bepakoljak holnapra.

Egyébként Levivel arra a következtetésre jutottunk, hogy két ága van ennek az egész képességes dolognak. A Gaál család( vagyis Leviék) a férfi ág, mi pedig( vagyis a Kis-ek) a női ág.

Na, léptem aludni, mert már késő van.

2. rész

Augusztus 31., vasárnap

folytatás

A valaki megfordult a jó kis forgós székemmel és ekkor rájöttünk, hogy anya az.Na most már tényleg lebuktunk.

-Most váljatok újra normális emberré!- Levivel sóhajtozva visszaváltoztunk és folyamatosan egy hihető történeten agyaltunk ez anyának is feltűnhetett, mert ezt mondta:

- Ne is fáradjatok, Levi beszéltem az anyukáddal. Elmesélte, hogy azt hazudtátok sétálni mentek, közben a padlásukon kutattatok. Csalódtam bennetek és haragszom rátok, főleg rád kislányom. Elárulnátok, hogy mit kerestetek ott?

-Mi csak...-kezdett bele Levi, de én a szavába vágtam.

-Hagyd, Levi, majd én elintézem, menj nyugodtan haza!- Levi elment, így ketten maradtunk anyával.  Én csak lesütött szemmel néztem a cipőm orrát és gondolkodtam a hazugságon. 

Szerencsére sikerült kitalálnom valamit.

-Elmondanád végre, mi történt? 

-Persze! Anya én nagyon sajnálom és szégyellem magam. Bevállalom, hogy Levivel ok nélkül kételkedtünk bennetek, holott ti sem tudtok többet nálunk. Egyébként a padláson természetesen a rengeteg kacaton kívül nem találtunk mást. Bocsánatot kérek, Levi nevében is a viselkedésünkért!

- Értem. Köszönöm, hogy elmondtad, a bocsánatkérést pedig elfogadom.- itt megállt, mintha még gondolkozna azon, hogy elmondja-e az igazat, amit egyébként Levivel már tudunk, de végül nem tette meg.- Ennyi. Ki is megyek, nem zavarlak.

Mikor anya kiment, a telefonomon rögtön tárcsáztam a telefonszámot és 4. csengésre fel is vette.

-Heló, na, hogy ment?- szólt bele Levi a telefonba.

-Szia! Szerencsére sikerült kitalálnom valami hihetőt, viszont fontos, hogy ha megkérdeznék( ismerem annyira a szüleinket, hogy megteszik), te is ugyanazt mondd, úgyhogy ezt hallgasd:

Kételkedtünk bennük, szörnyen restelljük..blablabla. Ja és mondd azt, hogy a padláson csak kacatok voltak és nem találtunk semmit-

-Oké. Amúgy én is ezt találtam ki-

-Hah, az ötletlopó!

-Na anya jön is kikérdezni, léptem.

-Ok. Szia és sok sikert!-mondtam még neki és leraktam a telót.

Wow, ugyanarra gondolt, mint én. Ez jelent valamit, nem? Vagy nem? De,akkorisjelentvalamit. 

Most már tényleg bepakoltam holnapra, megfürödtem, ezt a naplóbejegyzést megírtam és most már megyek aludni.

1. rész

Augusztus 31., vasárnap
Ne már holnap újra kezdődik a suli, vagyis a félelem, hogy rájönnek a mi kis titkunkra. Igazából én nem is látok ebben a képességben semmi olyat, ami jó lenne. De valaki igen. Luca például irigyel. Szerinte csodálatos lehet így az élet. Én csak arra használnám, hogy megtudjam Levi kibe szerelmes. Igen ám, csakhogy ha láthatatlanná változunk, akkor mások nem látnak minket, de mi egymást igen. 

De mindegy is, inkább az a fontos, hogy ne derüljön ki a titkunk. Ma voltam Tibiéknél, hogy együtt készüljünk fel az előttünk álló hónapok nehézségeire. Mikor elmentem hozzájuk Levivel azt mondtuk, hogy sétálunk egy kicsit, pedig igazából ott maradtunk és el kezdtünk kutatni.Ugyanis a szüleink és az ő szüleik kezdenek egyre gyanúsabbá válni. Elképzelhető, hogy ők tudják ezt az egészet. A kutatást a padláson kezdtük, sikerrel.

- Fanni, gyere, nézd mit találtam!- kiáltott a porfelhőkben úszó padlásról Levi, mivel én lent maradtam figyelni, hogy nem-e jön valaki, mert elég nagy zajt csaptunk.

Egy naplószerűséget  talált amire rá volt írva valami, amit már nem lehetett elolvasni, mert lekopott. Valami családfa lehetett, mert csupa Gaál vezetéknevű ember volt benne. Mindegyiknek volt különleges képessége is. Az igazi meglepetés még csak ezután jött, mert feltűnt egy Kis név is.Vagyis a családunk, ha nagyon távoliban is, de rokonságban áll a Gaál családdal.
-Úristen ezt nem hiszem el!- kiáltottam fel kissé hangosan, de nem számít, mert nem hallotta senki. Azt viszont igen, hogy útközben megbotlottam egy dobozban, ami nagy puffanással esett le a padlásról.
-Ki volt ez?-hallottam Leviék anyjának kiáltását.
-Óóó, lebuktunk- mondtam rémültséggel a hangomban.
-Nyugi-mondta Levi és villámgyorsan visszarakta a naplót.-Gyere még van időnk lemenni, aztán bejövünk az ajtón és azt mondjuk, hogy most érkeztünk meg a sétából!
-Oké-gondoltam magamban, de amikor le akartam menni, megint megbotlottam valamiben és aztán észrevettem, hogy addigra Tibiék anyja felért. Hupsz!
- Attól még, hogy nem látlak titeket gyerekek tudom, hogy itt vagytok!- hallottam még messziről, ugyanis időközben Levi karon ragadott és futottunk ki az utcára, majd mikor úgy gondoltuk, hogy biztonságos és senki nem lát meg minket, visszaváltoztunk.
- Ez megvan, most pedig menjünk el hozzátok és utána megint vissza hozzánk.-állt elő egy (újabb) remek ötlettel Levi.
-Én mindenbe beleegyezek, csak menjünk már el innen.
Ekkor újra láthatatlanok lettünk és mentünk hozzánk. Mikor megérkeztünk sietve benyitottunk a szobámba, ahol valaki már ült az asztalomnál...

Prológus

Bemutatkozás

Sziasztok! A nevem Kis Fanni és nem vagyok egy átlagos ember. Az egész családom különleges képességekkel van megáldva, melyet, mikor betöltjük a 11. évünket, használni tudunk. Ez a képesség máig megmagyarázhatatlan számunkra és próbáljuk megfejteni a titkát. Annyi  világos, hogy ha kimondjuk a varázsszót akkor történik velünk valami. Én ha azt mondom, hogy "semmi", akkor láthatatlanná változom. Anyukám, ha bármelyik állat nevét a szájára veszi azzá az állattá változik. Apukám nem átváltozik valamivé, hanem uralja a vizet és a tüzet. Elég ökölbe szorítania a kezét biztos, hogy történik valami. A húgom, Alíz mázlista, mert ő még csak 8 éves és nem érinti a dolog, míg én 13, és sajnos  már benne vagyok.  Bár Líz még nem érte el a megfelelő kort, lehet tudni a különleges képességét ami az, hogy bármit tud mozgatni, anélkül, hogy hozzá ért volna.
A mi családunkon kívül ismerünk egy pont ugyanilyen "problémában" szenvedőt,  a Gaál családot. náluk ugyanezek a képességek, csak ott két fiú gyerek van. Az egyiket, aki 1 nappal idősebb nálam Levinek hívják, A másikat, aki Alíznál idősebb 1 nappal, pedig Tibinek. Levi is láthatatlan lesz és Tibi is tárgyakat tud majd megmozgatni.
A Gaál család is ugyan úgy próbálja megfejteni ezt a titkot. Sikertelenül. Így összefogtunk velük hátha így együtt könnyebben rájövünk erre az egészre.
Ráadásul elég nehéz leplezni is ezt az egészet, hiszen ha kiderülne, tudósok milliárdjai tennék még rosszabbá a mindennapjainkat. Az iskolában a legjobb barátnőm, Luca segítségében bízhatok, aki természetesen tud az egészről. Levi pedig, aki egyébként az osztálytársam is, Ati védelmében részesül, aki szintén be van avatva.
A barátainkkal valahogy át tudjuk vészelni a mindennapokat, de azért aggaszt ez az egész.

Ja, és ha ez még nem lenne elég, ott van az is, hogy szerintem Levi elég helyes, sőt nagyon helyes. Szóval picit bele vagyok esve.