10. rész

 

Folytatás

A...Ati?- kérdeztem.

- Igen.

- Te...Te áruló!- kiáltottam fel és már emeltem is rá a kezem.

- Köszi! Jól esik ez a minősítés. Amúgy, hogy áll a dolog Levivel?

- Te szemét!- sziszegtem.

- Mi van? Tetszem neked?- kapta fel a fejét Levi.

- Neem- hazudtam elég bénán.

- Ja- kiáltott fel Ati.- Akkor bármit csinálhatok vele, az neked úgy se fáj?

- Nee!- most már én is felemeltem a hangom.- Na jó szerelmes vagyok belé. És? Téged mit érdekel az?

- Talán azért érdekel, mert beléd estem. De így már semmi értelme az életednek.- Ati egy késsel közeledett felém.

- Te most meg akarsz ölni?- kérdeztem.

Válaszképpen belém döfte az eszközt, ami a bal aortámba fúródott. Összeestem.

A kezem hideg lett, az arcom sápadt. Ati egy kissé gonoszul felröhögött. Levi sírt, majd odajött hozzám és a kezét rászorította a sebemre.

- Szeretlek Fanni!- ott zokogott mellettem.

Legközelebb egy kórházban ébredtem.

- Semmi komoly. Ez csak egy kis karcolás. Látja? Már fel is ébredt.- mondta egy orvos. Ekkor mindenki rám nézett.Anya, apa Tibiék szülei és Tibi meg Alíz mind mosolyogtak, csak Levi arcán láttam meglepettséget.

- Mi történt?- emeltem fel a fejemet, de vissza is feküdtem, mert nagyon fájt.

- Bántottak és elájultál.- mondta anya.

- Nem én meghaltam!

- Kicsim ez butaság!

- Esküszöm!- erősködtem.

- Mi van veletek? Levi is úgy jött oda hozzánk, hogy megöltek.

- Azért, mert tényleg.

- Inkább hazaviszlek és kialudhatod magad. Biztos elfelejted ezt a butaságod.

Már kezdtem úgy érezni, hogy anyáéknak igaza van. Biztos az egészet csak beképzeltem magamnak. Otthon már le is feküdtem, amikor Levi átjött hozzám a titkos átjárón.

- Te érted ezt az egészet?- kérdezte.

- Nem igazán.

- Én is láttam, hogy megölt és most mégis itt vagy.

- Barátok vagyunk még?

- Persze! Miért ne lennénk azok?

- Mert tudod, hogy én nem csak annyira szeretlek, mint egy pajtást.

- Ugyan!

- Tudod mielőtt elájultam azt hallottam, hogy te azt mondod, hogy "szeretlek Fanni". Butaság, nem ?

- Az az igazság, hogy én tényleg ezt mondtam.

- Ezek szerint...?

- Igen jól gondolod. te is tetszel nekem.

Szerintem virultam. Felálltam,  Levivel szemben. Ő közelebb jött hozzám, majd megcsókolt. Az érzésbe beleremegtem, de viszonoztam.. Azt, hogy milyen boldog voltam elmondani nem lehet. A csókunkat viszont megszakította a telefonom, mintha csak egy filmben lennénk.
- Szia Luca!- vettem fel és próbáltam éreztetni barátnőmmel, hogy zavar, de nem igazán vette a lapot.
-Szia! Már otthon vagy?
- Igen és éppen Levivel beszélgetek.
- Aha. Én azt hittem, meghaltál.
- Jó. Később megbesz...
-Viszont utánanéztem egy kicsit a dolognak és bár ez kicsit fura lesz, de szerintem te halhatatlan vagy.
- Mi van? Ez butaság.
.- Akkor szerinted, hogy lehet hogy még élsz?
- Még átgondolom. De most lerakom. Szia!- meg se vártam, hogy válaszoljon kinyomtam.
- Mit mondott?- kérdezte Levi, aki a szobámban maradt.
- Szerinte halhatatlan vagyok.
- Halhatatlan?
- Igen.
- Végül is van rá esély. Változzunk át!
- Semmi- mondtuk egyszerre.
- Miért?
- Mert valamit be kell fejeznünk és itt senki nem tud megzavarni.
Most én csókoltam meg. Amikor szétváltunk nem tudtam abbahagyni a mosolygást.
- Akkor most mi járunk?- kérdeztem.
- Igen. De kérlek ezt ne mondjuk el senkinek!
- Lucának se?
- Csak neki.
-Rendben
- És mi lesz Atival?
- Nem tudom, de az biztos, hogy meg fogja nehezíteni a hétköznapjainkat.