Szeptember 13., Szombat
Tegnap semmi említésre méltó nem történt.
A mai nap viszont annál izgalmasabb volt. A szobámat takarítottam, ami, mint kiderült lila és fehér bútorok vannak benne. Az egyik szekrényt arrébb húztam, mivel nem tetszett a helye. Mögötte egy ajtó volt. Ki akartam nyitni, de a zár hiába nyílt, az ajtó mindig nekiütközött valaminek. Átmentem Levihez, mivel az ajtó az ő szobájával szemközti falon volt. A keresett személy a nagy rendetlenség közepén játszott a laptopján.
Ahogy sejtettem, egy szekrény miatt nem tudtam kinyitni az ajtót.
- Segítesz nekem elhúzni azt a szekrényt?
- Persze!
Egy picit arrébb vittük és már látszott is az ajtó egyik része. Mikor teljesen eltoltuk, Levi kíváncsian nézte az "átjárót".
- Ez hova vezet?- kérdezte.
- Hozzám- mondtam mosolyogva.
- De király!
- Szerintem is.
- Figyu, nekem az az eszement ötletem támadt, hogy menjünk fel a tetőre.
- Én meg olyan eszement vagyok, hogy belemegyek.
Von-ék is jöttek velünk és amíg mi ültünk a tetőn, addig ők repkedtek. Sajnos csak egy kicsit tudtunk ott lenni, ugyanis lebuktunk.
- Gyerekek, most azonnal gyertek le onnan!
- Hupsz!- néztünk egymásra Levivel.
Mikor lemásztunk anya meghallgatott minket és ez lett a vége:
- Két hét szobafogság, kérem a laptopokat! Tanulni fogtok, felmondjátok, utána pedig kitakarítjátok a szobátokat!
- Ne már anya!
- De már Fanni!
Miközben felmentünk a lépcsőn én Levit vigasztaltam.
- Nyugi, a felmondásban majd segítenek Tony-ék, a takarításban pedig én.
- De a laptop?
- Van telód, amin van net!
- Igaz!
Fél óra "tanulás" után lementünk, hogy felmondjuk a leckét.
- Már készen is vagytok?- kérdezte anya megdöbbenve.- Remélem tudjátok, hogy ez nem hülyeség.
- Igen tudjuk. De nem kezdhetnénk?- mondtam türelmetlenül.
Vonnie-ék végigsúgták az egészet, úgyhogy anya végül megengedte, hogy befejezzük a tanulást. Én mivel már a takarítás nagy részével végeztem, fél óra múlva teljesen kész voltam a szobámmal. Átmentem az ajtónkon Levihez, aki nélkülem hozzá sem kezdett a szoba tisztaságának eléréséhez. Szerencsére erre is gondoltam, mert Vonnie és Tony is be volt fogva.
- Rendben! Akkor Levi portalanít, én porszívózok, Vonnie ablakot mos és Tony a falt tisztítja, beleértve a csillárt is.
Két óra múlva fáradtan huppantam le az ágyamra, hogy végre aludjak egy kicsit, de a húgomnak eszébe jutott, hogy az új helyen velem együtt tartson teadélutánt a babáinak.
- Nem baj ha ezt most kihagynám?- mondtam kimerülve.
-De baj. Kééérlek Fanni!
- Ahhoz mit szólsz ha nem játszom, de elárulok neked egy titkot.
- Benne vagyok.
- Rendben. Akkor most bemutatom neked Vonnie-t. Von gyere, ő itt Alíz!
- Jaj, de édes!- sikított a húgom.
- Csak légyszíves ne mondd el ezt a titkot senkinek, főleg anyáéknak ne! Jó?
- Jó.
Ekkor megjelent még egy démon.
- Ha jól sejtem ő itt a te démonod.
- Tényleg?- csillant fel Líz szeme.
- Tényleg.-válaszolta a démon.-Az én nevem Casie és tényleg Alíz démonja vagyok.
- De jó van egy saját cuki kis Casie-m.
- Azonban van egy kis probléma. Ahhoz, hogy valakinek démonja lehessen, a különleges képességét már meg kell, hogy kapja. Szóval készülj fel, hogy a tárgyak hamarabb fognak engedelmesedni neked, mint vártad.
- Hurrá!- Alíz örömében a két kezét felemelte, mire leesett a csillár.
- Úristen!- kaptam a fejemhez.- Akét démon váljon láthatatlanná, mert hívom anyát!
- Mi az?- kérdezte anya, de miután bejött a szobámba, ő is elhallgatott.- Ez.. ez, hogy lehet?
- Nem tudjuk- löktem meg észrevétlenül hugicám vállát.- Felemelte a karját és leesett a csillár.
- Ez nagyon nem jó. Őt és Tibit még felkészülésre kellett volna járatni.
- Elárulnád nekem, hogy mégis hova?
- Az nem lényeges. Alíz teljesen tudatlan és hosszú idő, mire megtanulja, úgyhogy fél évig nem mehet iskolába és az apja fogja őt felkészíteni.
- Igen,nem megyek suliba!- Alíz megint csinált valamit a kezével, így a leesett csillárral majdnem eltalált engem.
- Kislányom ez nem vicces! Fél évig megtiltom, hogy kigyere a szobádból!
- Mi?- kérdeztük egyszerre.
- Amíg nem érti meg a tárgyak mozgatásának fortélyát, addig életveszélyes is lehet.
- De nem tilthatod el tőlem a húgomat!
- Nincs más választásom. Tibit pedig most rögtön beíratom a tanodába.
- Milyen tanodába?
- Nem fontos!
- De igenis az!
Alíz szomorúan bevonult a szobájába, amiből fél évig csak vécézésre teheti kin a lábát. Én meg dühösen lefeküdtem az ágyamba és elnyomott az álom.
Tegnap semmi említésre méltó nem történt.
A mai nap viszont annál izgalmasabb volt. A szobámat takarítottam, ami, mint kiderült lila és fehér bútorok vannak benne. Az egyik szekrényt arrébb húztam, mivel nem tetszett a helye. Mögötte egy ajtó volt. Ki akartam nyitni, de a zár hiába nyílt, az ajtó mindig nekiütközött valaminek. Átmentem Levihez, mivel az ajtó az ő szobájával szemközti falon volt. A keresett személy a nagy rendetlenség közepén játszott a laptopján.
Ahogy sejtettem, egy szekrény miatt nem tudtam kinyitni az ajtót.
- Segítesz nekem elhúzni azt a szekrényt?
- Persze!
Egy picit arrébb vittük és már látszott is az ajtó egyik része. Mikor teljesen eltoltuk, Levi kíváncsian nézte az "átjárót".
- Ez hova vezet?- kérdezte.
- Hozzám- mondtam mosolyogva.
- De király!
- Szerintem is.
- Figyu, nekem az az eszement ötletem támadt, hogy menjünk fel a tetőre.
- Én meg olyan eszement vagyok, hogy belemegyek.
Von-ék is jöttek velünk és amíg mi ültünk a tetőn, addig ők repkedtek. Sajnos csak egy kicsit tudtunk ott lenni, ugyanis lebuktunk.
- Gyerekek, most azonnal gyertek le onnan!
- Hupsz!- néztünk egymásra Levivel.
Mikor lemásztunk anya meghallgatott minket és ez lett a vége:
- Két hét szobafogság, kérem a laptopokat! Tanulni fogtok, felmondjátok, utána pedig kitakarítjátok a szobátokat!
- Ne már anya!
- De már Fanni!
Miközben felmentünk a lépcsőn én Levit vigasztaltam.
- Nyugi, a felmondásban majd segítenek Tony-ék, a takarításban pedig én.
- De a laptop?
- Van telód, amin van net!
- Igaz!
Fél óra "tanulás" után lementünk, hogy felmondjuk a leckét.
- Már készen is vagytok?- kérdezte anya megdöbbenve.- Remélem tudjátok, hogy ez nem hülyeség.
- Igen tudjuk. De nem kezdhetnénk?- mondtam türelmetlenül.
Vonnie-ék végigsúgták az egészet, úgyhogy anya végül megengedte, hogy befejezzük a tanulást. Én mivel már a takarítás nagy részével végeztem, fél óra múlva teljesen kész voltam a szobámmal. Átmentem az ajtónkon Levihez, aki nélkülem hozzá sem kezdett a szoba tisztaságának eléréséhez. Szerencsére erre is gondoltam, mert Vonnie és Tony is be volt fogva.
- Rendben! Akkor Levi portalanít, én porszívózok, Vonnie ablakot mos és Tony a falt tisztítja, beleértve a csillárt is.
Két óra múlva fáradtan huppantam le az ágyamra, hogy végre aludjak egy kicsit, de a húgomnak eszébe jutott, hogy az új helyen velem együtt tartson teadélutánt a babáinak.
- Nem baj ha ezt most kihagynám?- mondtam kimerülve.
-De baj. Kééérlek Fanni!
- Ahhoz mit szólsz ha nem játszom, de elárulok neked egy titkot.
- Benne vagyok.
- Rendben. Akkor most bemutatom neked Vonnie-t. Von gyere, ő itt Alíz!
- Jaj, de édes!- sikított a húgom.
- Csak légyszíves ne mondd el ezt a titkot senkinek, főleg anyáéknak ne! Jó?
- Jó.
Ekkor megjelent még egy démon.
- Ha jól sejtem ő itt a te démonod.
- Tényleg?- csillant fel Líz szeme.
- Tényleg.-válaszolta a démon.-Az én nevem Casie és tényleg Alíz démonja vagyok.
- De jó van egy saját cuki kis Casie-m.
- Azonban van egy kis probléma. Ahhoz, hogy valakinek démonja lehessen, a különleges képességét már meg kell, hogy kapja. Szóval készülj fel, hogy a tárgyak hamarabb fognak engedelmesedni neked, mint vártad.
- Hurrá!- Alíz örömében a két kezét felemelte, mire leesett a csillár.
- Úristen!- kaptam a fejemhez.- Akét démon váljon láthatatlanná, mert hívom anyát!
- Mi az?- kérdezte anya, de miután bejött a szobámba, ő is elhallgatott.- Ez.. ez, hogy lehet?
- Nem tudjuk- löktem meg észrevétlenül hugicám vállát.- Felemelte a karját és leesett a csillár.
- Ez nagyon nem jó. Őt és Tibit még felkészülésre kellett volna járatni.
- Elárulnád nekem, hogy mégis hova?
- Az nem lényeges. Alíz teljesen tudatlan és hosszú idő, mire megtanulja, úgyhogy fél évig nem mehet iskolába és az apja fogja őt felkészíteni.
- Igen,nem megyek suliba!- Alíz megint csinált valamit a kezével, így a leesett csillárral majdnem eltalált engem.
- Kislányom ez nem vicces! Fél évig megtiltom, hogy kigyere a szobádból!
- Mi?- kérdeztük egyszerre.
- Amíg nem érti meg a tárgyak mozgatásának fortélyát, addig életveszélyes is lehet.
- De nem tilthatod el tőlem a húgomat!
- Nincs más választásom. Tibit pedig most rögtön beíratom a tanodába.
- Milyen tanodába?
- Nem fontos!
- De igenis az!
Alíz szomorúan bevonult a szobájába, amiből fél évig csak vécézésre teheti kin a lábát. Én meg dühösen lefeküdtem az ágyamba és elnyomott az álom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése