2014. október 12., vasárnap

14.rész

Hali! Hoztam az új részt gőzerővel, de tényleg nem tudok ígérni semmi olyat, hogy jövő vasárnap új rész, mert mostanában rengeteg dolgom van. Tényleg sajnálom. Egyébként új feliratkozóval bővültünk, aminek nagyon örülök. Köszönöm nektek a MOST 1188+ oldal
megjelenítést!















Na de most már kezdődjön az új rész:


Szeptember 30., kedd

Itt ülök a kórházban már egy napja. Nem aludtam, semmi étvágyam és fel se szállok erről a nyamvadt székről. Mellettem  Levin lélegeztetőn van, mióta idehozták azóta fel sem kelt, lehet, hogy soha többé nem is fog. Az orvosoknak azt  hazudtuk, hogy kidőlt a tábla és pont Leventére esett. Annyira borzalmas így látni. A legnagyobb ellenségemnek sem kívánom azt az érzést.

Mikor már kezdtem megbolondulni attól, hogy nem  történik semmi, egy orvos lépett be a kórterem ajtaján, papírokkal.
- Jó napot? Ön Gaál Levente hozzátartozója? Az eredményeket hozam.
- A barátnője vagyok- szólaltam meg rekedtes hangon. Tegnap óta ugyanis egy szót se szóltam.
- Rendben.A fiú valószínűleg hamarosan felépül. Azonban maradandó sérülése van a bal oldali tüdejében és a kulcscsontja is eltört. A testnevelés órákon csak felmentettként vehet részt.
- Mármint mindig, vagy csak egy ideig?
- Soha többé nem tornázhat.
- Úristen!- fogtam a fejem. Ez nagyon nem jó hír, mert Levi valamilyen megmagyarázhatatlan okból kifolyólag szerette ezt a tantárgyat. Ja, mégis van erre indok: mert fiú.
- A fiú felsőtestén három heg is van, ami ugyan idővel beforr, a nyoma örökké ott marad. 
- Akkor mehetünk is haza?
- kérdeztem, amikor a férfi befejezte monológját.
- Sajnos még nem távozhatnak, mert a fiúnak megvizsgálták a DNS-ét is, amiben találtak valami furcsát.
- Elnézést uram a kérdésért, tudom hogy nem vagyok szakértő. DE mégis elárulná, hogy miért kellett megvizsgálni?
- Ezt az információt nem közölhetem.Egyébként se tudom. A főnökünk adta ezt a parancsot és nekünk kutya kötelességünk engedelmeskednünk neki.
- Akkor még egy ideig bent kell maradni a fiúnak?- kérdeztem félve.
- Igen. Pár napig egész biztosan itt bent fekszik a fiatalember. Ha nem baj én mennék is.- köszönt el türelmetlenül, de én gyorsabb voltam és még sikerült elmondanom az utolsó kérdésem.
- Ha megengedi, megnézhetem a lapokat?
- Persze! Önnél is maradhatnak. Viszlát!- sietett el.

Átnéztem a lapokat és tényleg azok voltak bennük, amiket az orvos mondott,. A leírásban ez volt az utolsó mondat: A vizsgálatkor DNS-i  rendellenességet tapasztaltunk. Amikor azt olvastam, beharaptam a számat és nem tudtam másra gondolni, minthogy azonnal fel kell hívnom anyát.
Már pötyögtem be a számot, amikor mellőlem jövő hangokra lettem figyelmes. Levi ébredezett. Mikor felkelt rám nézett és végre, végre újra halhattam a hangját és láthattam a szemeit és a mosolyát.
- Szia Fanni!- az arcán egy akkora vigyor terült szét, mint a Gangesz keleti deltája.(legalább☺)
- Szia! Végre, hogy felkeltél- hirtelen sokkal életvidámabb lettem és el is felejtettem voltaképp milyen nagy bajban vagyunk.
- Régóta aludtam?
- Már egy napja -vizslattam arcát.
- Mi történt?- próbált meg felülni, ami egy másodpercre sikerült is neki, de abban a pillanatban visszazuhant az ágyra.- Áúú!-jajdult fel annyira, hogy még én-akinek semmi baja nem volt- is felszisszentem.
- Nem emlékszel? Jaj ne! Ugye nem lettél amnéziás.
- Nyugi, csak ez maradt ki.
-Jaj, oké-fújtam ki magam- Tudod, volt egy kis konfliktusunk Feliciával és a húgom meg akarta őt dobni egy hirdetőtáblával, de ő elhajolt és téged talált el.
- Milyen Felícia?- kérdezte Levi.
- Ne! Úristen! ez nem lehet igaz! Te tényleg amnéziás vagy!
- Aha. Felícia a mi gonosz ellenségünk. Jó színész lennék!- röhögött Levi
- Hülye!- esett le, hogy becsapott.
-Amúgy mikor mehetek haza?- amint azt kimondta, rögtön beugrott, hogy mi volt az előtt, hogy felkelt és újra szomorú lettem.
- Mi a baj?- kérdezte az arcomat fürkészve.
- a DNS-edben találtak valamit.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése