Szeptember 1., hétfő
Első nap a suliban
Reggel nagy izgalommal sétáltam be az iskola kapuján. Megláttam Levit és máris odafutottam hozzá.
- Na, hogy ment tegnap? Bevették?- kérdeztem.
-Persze.- mondta lazán Levi.
-Huh- nagy kő esett le a szívemről- azért ez meleg volt.
-Tudom. Ma nálatok folytatjuk a kutatást.
-A padláson?
-Hol máshol?
Megérkezett Szilvia. Utálom azt a lányt. A egyik nyávogós osztálytársunk és ő is bele van zúgva Levibe, ráadásul elég feltűnően nyomul rá. Mondjuk Levi is utálja.
-Szia Levi!- mondta szinte már visítva.
-Hello- mondta Levi elég unottan- játszunk bújócskát?
- a te akarod. Ő is játszik?- beszélt rólam Szilvi köbö úgy, mintha egy kutya lennék.
-Persze. Te vagy a hunyó.
Szilvia végre el kezdett számolni 30-ig, mi meg addig egy nyugis helyre mentünk, kimondtuk a varázsszót és eltűntünk. Pont jókor, mert jött is Szilvi.
-Leviiiii, merre vaaaagy?
-Az orrod előtt te görény!-utánoztam őt nyávogós hangon, Levi meg röhögött rajtam. Ekkor megjött Luca is.
-Luca, nem láttad Levit? Éppen bújócskáztunk vele és Fannival, de egyikőjüket se találom.
-Ó, én azt hiszem tudom, hol vannak. A szokásos búvóhelyükön.- mondta Luca szórakozottan.
- Kösz, de ha nem mondod el, az hol van, akkor nem sokra megyek ezzel az "információval".- válaszolt Szilvia, idétlen idézőjeleket mutatva a kezével.
-Bocsi, de az rád nem tartozik- és, hogy még jobban idegesítse, ezt is hozzátette:- Csak a barátaiknak mondják el.
-Én nagyon is közeli barátja vagyok Levinek ha nem tudnád.- Pufogott "Nyávogi Kisasszony".
-Lehet, de Fanninál biztos nem közelibb. Tudod ő Levi legjobb barátja.
Itt elmosolyodtam és Levire néztem. Mintha kicsit zavarba jött volna, amit nem igazán értettem.
Amúgy a kisasszony távozott tovább keresve minket, mi pedig (természetesen nem mindenki szeme láttára, hanem elvonulva) visszaváltoztunk.
- húú, köszi Luca! Hallgatni is rossz volt..
- Nincsmit! Semmiség.
Egyébként a nap további része a suliban nyugisan telt, bár kicsit megijedtünk, mert kiderült, hogy Ati nem lesz egész héten, de szerencsére nem jött rá senki semmire.
Délután megjött Levi és felmentünk a padlásra. Mázli, hogy anyáék elmentek otthonról vacsorázni, így nem kellet attól félnünk, hogy lebukunk.
Nyugodtan felsétáltunk a padlásra és kutattunk. Láttam, hogy anya tegnap volt fenn és rengetek ideig pakolt. Ennek az lett a következménye, hogy csomó időnk elment, azzal, hogy a rengeteg régi cuccot leszedjük a lényeges "kacatokról". Úgyhogy ott is csak egy ugyanolyan családfát találtunk. Pár perccel később csörgött a telóm, anya hívott.
-Szia kicsim, indulunk haza.
-Oké szia.- mondtam sietve majd leraktam a telefont és szóltam Levinek, hogy riadó, pakolás.
Szerencsére időben végeztünk és még arra is volt idő, hogy bepakoljak holnapra.
Egyébként Levivel arra a következtetésre jutottunk, hogy két ága van ennek az egész képességes dolognak. A Gaál család( vagyis Leviék) a férfi ág, mi pedig( vagyis a Kis-ek) a női ág.
Na, léptem aludni, mert már késő van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése