2. rész

Augusztus 31., vasárnap

folytatás

A valaki megfordult a jó kis forgós székemmel és ekkor rájöttünk, hogy anya az.Na most már tényleg lebuktunk.

-Most váljatok újra normális emberré!- Levivel sóhajtozva visszaváltoztunk és folyamatosan egy hihető történeten agyaltunk ez anyának is feltűnhetett, mert ezt mondta:

- Ne is fáradjatok, Levi beszéltem az anyukáddal. Elmesélte, hogy azt hazudtátok sétálni mentek, közben a padlásukon kutattatok. Csalódtam bennetek és haragszom rátok, főleg rád kislányom. Elárulnátok, hogy mit kerestetek ott?

-Mi csak...-kezdett bele Levi, de én a szavába vágtam.

-Hagyd, Levi, majd én elintézem, menj nyugodtan haza!- Levi elment, így ketten maradtunk anyával.  Én csak lesütött szemmel néztem a cipőm orrát és gondolkodtam a hazugságon. 

Szerencsére sikerült kitalálnom valamit.

-Elmondanád végre, mi történt? 

-Persze! Anya én nagyon sajnálom és szégyellem magam. Bevállalom, hogy Levivel ok nélkül kételkedtünk bennetek, holott ti sem tudtok többet nálunk. Egyébként a padláson természetesen a rengeteg kacaton kívül nem találtunk mást. Bocsánatot kérek, Levi nevében is a viselkedésünkért!

- Értem. Köszönöm, hogy elmondtad, a bocsánatkérést pedig elfogadom.- itt megállt, mintha még gondolkozna azon, hogy elmondja-e az igazat, amit egyébként Levivel már tudunk, de végül nem tette meg.- Ennyi. Ki is megyek, nem zavarlak.

Mikor anya kiment, a telefonomon rögtön tárcsáztam a telefonszámot és 4. csengésre fel is vette.

-Heló, na, hogy ment?- szólt bele Levi a telefonba.

-Szia! Szerencsére sikerült kitalálnom valami hihetőt, viszont fontos, hogy ha megkérdeznék( ismerem annyira a szüleinket, hogy megteszik), te is ugyanazt mondd, úgyhogy ezt hallgasd:

Kételkedtünk bennük, szörnyen restelljük..blablabla. Ja és mondd azt, hogy a padláson csak kacatok voltak és nem találtunk semmit-

-Oké. Amúgy én is ezt találtam ki-

-Hah, az ötletlopó!

-Na anya jön is kikérdezni, léptem.

-Ok. Szia és sok sikert!-mondtam még neki és leraktam a telót.

Wow, ugyanarra gondolt, mint én. Ez jelent valamit, nem? Vagy nem? De,akkorisjelentvalamit. 

Most már tényleg bepakoltam holnapra, megfürödtem, ezt a naplóbejegyzést megírtam és most már megyek aludni.