Hali!
Itt van az új rész, remélem tetszik.
Folytatás
- Ati mondta el ugye?- kérdeztem, mert tudtam, hogy itt már nincs értelme kertelni.
- Mondanám, hogy Levi, de azt nyilván nem hinnéd el és nagy sajnálatomra tényleg nem ő volt. Most viszont, hogy tudom, számolgathatod a szabad napjaidat, mert kísérleti kisegeret csinálok belőled.- mosolyodott el gúnyosan.-ezzel gondolom azt akarta elérni, hogy felhúzzam magam, de én csak viszonoztam a mosolyát és válaszoltam.
- Hát persze! Ráadásul nyilván el is hiszik majd. Van bizonyítékod is drágám?- láttam az arcán, hogy elszontyolodik, mire diadalmas vigyor kíséretében ennyit szóltam:
- Sok sikert! Szia!- ezzel pedig Lucát elrángatva az ő házukhoz vettem az utat. Barátnőm egy darabig hang nélkül sétált mellettem, majd hirtelen megtörte a csendet:
- Figyu! Nem kéne félnünk?
- Bizonyíték nélkül úgysem ér el semmit, csak azt, hogy hülyének fogják nézni. Ráadásul van egy csomó segítségünk is.- Vonnie-re gondoltam és ekkor olyan váratlanul álltam meg, hogy Luca majdnem eltaknyolt a járdán.
- Mi az?
- Te láttad Vonnie-t és Tony-t.
- Nem.Nincsenek nálatok?
- Szerintem nem, el sem hiszem, hogy eddig fel se tűnt.
- Csak azt ne mondd, hogy...
- Ezer százalék, hogy Felicia volt az. Biztos elrabolta őket- egy könny csordult le az arcomról.
-Nyugi, visszaszerzitek őket!
Innentől kezdve csak csendben sétáltunk egymás mellet, egészen a minikastélyig, vagyis a házunkig.
Amikor kinyitottam az ajtót, egy rakás ismeretlen emberrel találtam magam és nagyon rosszat sejtettem.
- Elnézést, de maguk kik?- kérdeztem és, amikor választ kaptam, kissé megszédültem.
- Szakképzett tudósok vagyunk és, mivel gondolom ez lett volna a következő kérdésed, azért vagyunk itt, mert valaki arról értesített minket, hogy ebben a házban nem hétköznapi emberek laknak.- Luca láthatta rajtam, hogy az ájulás szélén állok, ezért ő folytatta helyettem ezt a párbeszédet.
- Már elnézést, de ebben a házban csak normális emberek laknak, akikek nincs semmilyen rendellenességük, maximum az, hogy rendelkeznek olyan őrült ismerősökkel, akik be akarják őket mocskolni. Javasolnám, hogy inkább azt vizsgálják meg, aki ezt mondta. Ki tudja, lehet, hogy nincs agya.
Miközben barátnőm beszélt, én megerősödtem és elkezdtem keresni a tekintetemmel Vonnie-kat. Egy nagy és megkönnyebbült sóhaj hagyta el a számat, amikor az én aranyos kis démonkám repült mellém. Intett egyet, majd értetlenül pillantott a Lucával szemben álló tudósokra. A lány befejezte monológját, úgyhogy megint ők következtek.
- Akkor nyilván nem baj, ha megvizsgáljuk a leányzót és a ház lakóit.
- De minek?- bukott ki a barátnőmből, megjegyzem jogosan, hisz az alapján, amit ők tudnak, nincs velünk semmi baj.
- Nyugodjon meg, hamar készen leszünk! Csak veszünk egy DNS mintát.- na, az pont elég arra, hogy rájöjjenek.
- Higgye el, nincs rá szükség! Nincs velünk sem.. szóval normálisak vagyunk. Most komolyan, azt sem tudjuk miről van szó. Annyi viszont biztos, hogy senki nem támadhat bizonyíték nélkül és kizárt, hogy az van, mert mind az annyiszor hangoztattuk, nincs rendellenességünk.
-Jó, elég. Most velünk jönnek.
Amikor kinyitottam az ajtót, egy rakás ismeretlen emberrel találtam magam és nagyon rosszat sejtettem.
- Elnézést, de maguk kik?- kérdeztem és, amikor választ kaptam, kissé megszédültem.
- Szakképzett tudósok vagyunk és, mivel gondolom ez lett volna a következő kérdésed, azért vagyunk itt, mert valaki arról értesített minket, hogy ebben a házban nem hétköznapi emberek laknak.- Luca láthatta rajtam, hogy az ájulás szélén állok, ezért ő folytatta helyettem ezt a párbeszédet.
- Már elnézést, de ebben a házban csak normális emberek laknak, akikek nincs semmilyen rendellenességük, maximum az, hogy rendelkeznek olyan őrült ismerősökkel, akik be akarják őket mocskolni. Javasolnám, hogy inkább azt vizsgálják meg, aki ezt mondta. Ki tudja, lehet, hogy nincs agya.
Miközben barátnőm beszélt, én megerősödtem és elkezdtem keresni a tekintetemmel Vonnie-kat. Egy nagy és megkönnyebbült sóhaj hagyta el a számat, amikor az én aranyos kis démonkám repült mellém. Intett egyet, majd értetlenül pillantott a Lucával szemben álló tudósokra. A lány befejezte monológját, úgyhogy megint ők következtek.
- Akkor nyilván nem baj, ha megvizsgáljuk a leányzót és a ház lakóit.
- De minek?- bukott ki a barátnőmből, megjegyzem jogosan, hisz az alapján, amit ők tudnak, nincs velünk semmi baj.
- Nyugodjon meg, hamar készen leszünk! Csak veszünk egy DNS mintát.- na, az pont elég arra, hogy rájöjjenek.
- Higgye el, nincs rá szükség! Nincs velünk sem.. szóval normálisak vagyunk. Most komolyan, azt sem tudjuk miről van szó. Annyi viszont biztos, hogy senki nem támadhat bizonyíték nélkül és kizárt, hogy az van, mert mind az annyiszor hangoztattuk, nincs rendellenességünk.
-Jó, elég. Most velünk jönnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése